1929-ben Constantin Matasă pap és régész kiadja a Călăuza județului Neamț című könyvet, Neamț megye útikalauzát. Ugyanarra a helyre két távolságot ad meg benne. Piatra Neamțtól a Békás-szorosig Bicazu Ardeleanon át 54 kilométer, Gyergyótölgyesen és Gyergyószentmiklóson át pedig 150. Aztán megmagyarázza, miért: „Aki képes 7—8 km-t gyalogolni, az Bicazul Ardeleanon át menjen a Békás-szoroshoz; aki viszont nem tud gyalogolni, mert gyenge vagy idős, jobban teszi, ha a Tulgheș–Ghiorghieni utat választja.” 1929-ben tehát, ha Moldva felől akartál a szorosba jutni, még mindig le kellett szállnod a kocsiról.
Ma megvan az út, DN12C a neve, és a hivatalos nyilvántartás szerint 56,482 kilométer hosszú. A kerülő, amelyet Constantin Matasă ajánlott, ma is megvan — ezt jelölik ki a hatóságok terelőútnak, valahányszor lezárják a szorost: a DN15-ön, Poiana Largului, Borszék és Maroshévíz érintésével —, és csaknem száz kilométerrel hosszabb. Ebből a különbségből érthető, mekkora nyomás nehezedik egy irányonként egysávos hegyi útra.
Mi ereszkedett le az aszfalt előtt
A völgyben már az út előtt is szállítottak árut, csak lefelé, vízen. 1891-ben és 1892-ben Urmánczy Nándor birtokán, ahol nagyjából 16 000 katasztrális hold erdeje volt, faúsztató csatorna épült: Sugóból indult, végigment a Kisbékás-szoroson, majd a Békás-szoroson, és a Beszterce folyóig vitte a fát — onnan tovább a Szereten és a Dunán, a Fekete-tengerig. A vályú 0,80–1,60 méter széles és 60–70 centiméter mély volt, esése kilométerenként egy méter.
Egy 1897-es erdészeti felügyelői jelentés 49 kilométerben adja meg a csatorna hosszát; a mai források 28–30 kilométert tartanak reálisnak. A 19. század végén évente több mint 100 000 köbméter fűrészáru hagyta el a Gyergyói-medencét, és a csatorna ennek egyik útvonala volt. 1879-ben a gyergyói járásban 125 vízifűrész dolgozta fel a fát. Az árut célállomás szerint válogatták: padlódeszka Romániába ment, szitakeret Budapestre. A rezonánsfa — amelyből zongora készül — Berlinbe, Párizsba és Londonba ment. 1904-ben, amikor Gencsy Zoltán lefényképezte, a csatorna már nem működött. A völgynek viszont előbb lett sínje, mint aszfaltja: 1885-ben erdei vasút épült itt, hogy a Békás völgyéből elszállítsa a fát — a birtok egyik történetírója szerint az első Moldvában.
Mi jön fel ma
Egy évszázadon át a völgy lefelé küldte a fát — vízen, sínen, majd aszfalton —, egészen Berlinig, Párizsig és Londonig. Ma az áru az ellenkező irányba halad: Bicaz felől jön fel, és az út szélén áll meg, a 27. és a 32. kilométer közötti bódéknál.
Azon a hét-nyolc kilométeren az útnak irányonként egy sávja van, a sziklafalak pedig néhány méterre vannak a visszapillantó tükröktől. A megengedett legnagyobb sebesség 30 km/óra, a szuvenírt áruló fabódékkal szemben pedig kőomlásra figyelmeztető tábla áll. A nemzeti park igazgatósága évek óta kéri a kereskedők áthelyezését, a terv pedig, hogy a bódékat egységes modulokba költöztessék, papíron maradt. Este nyolckor a bódék zárva vannak, és a nedves aszfalton már szinte senki nem halad át.
Az egyik veszélyes pont a 31. kilométernél lévő Șura. Itt 2022. augusztus 10-én egy, a hegyoldalról levált kő fejen talált egy turistát, aki a bódéknál állt meg. 2026 áprilisában ismét figyelmeztetést adtak ki a térség kőomlásveszélye miatt.
A nehézforgalom korlátozásának legalább 2010 óta van írásos nyoma: akkor a Hargita megyei hatóságok rendőri ellenőrzőpontokat állítottak fel Gyergyószentmiklóson, hogy visszafordítsák a kamionokat. 2022-ben a park igazgatója úgy becsülte, hogy naponta „legalább néhány tucat” nehézjármű halad át a szoroson, és azt mondta, ezek rezgése hozzájárul a kövek leválásához. Hogy pontosan hány, nem tudni: erre a szakaszra nincs nyilvános forgalmi adat.
2025 májusának végén, miután a 33+940-es kilométerszelvénynél egy támfal beomlott a Békás medrébe, a megyei vészhelyzeti bizottság úgy döntött, hogy június 2-tól harminc napig nem haladhatnak át a tizenhárom tonnánál nehezebb járművek, a beavatkozó járművek kivételével. A megerősítési munkálatok 2026. július 25-én fejeződtek be, és a forgalom korlátozások nélkül indult újra.
A kijelölt terelőút most is ugyanaz: csaknem száz kilométerrel hosszabb. Ezért megy át a szoroson minden, ami átmegy. A szoros nem a festői változat, hanem a rövid.
Egy másik országban
Minden, ami 1918 előtt lejött erre, egy másik országból indult. A Békás-szoros, a Gyilkos-tó és a felső völgy falvai — Bicazu Ardelean, Bicaz-Chei, Dămuc — Csík vármegyéhez tartoztak, Magyarországon. A Román Királysággal közös határ lejjebb húzódott, a mai Bicaz bejáratánál, ahol egy 1867-es feljegyzés vámpontot említ Chisirignél. Urmánczy Nándor fája tehát államhatárt lépett át, hogy eljusson a Beszterce folyóig.
A háború utáni határváltozás sem helyezte át őket azonnal Moldvába. Csík vármegyéből Ciuc megye lett, és a falvak benne maradtak: 1938-ban Bicazul Ardelean még Ciuc megye községe volt, nem Neamțé. 1940 és 1944 között, a második bécsi döntés után, a völgy ismét magyar közigazgatás alá került, és Bicazu Ardeleanban erődítési század állomásozott azzal a feladattal, hogy lezárja a szorost. A Kisbékás torkolatánál azokból az évekből maradt egy elkezdett és félbehagyott híd, amelyet ma is Podul Ungurilor, azaz a magyarok hídja néven emlegetnek. A völgy csak 1968-ban, a tartományok megszüntetésekor került Neamț megyéhez.
Az út a szoroson át, szakaszonként
Az út későn és több lépésben épült, de hogy pontosan mikor, nem tudni. A másodlagos forrásokban keringő adatok szerint 1905 körül egy ösvényt szélesítettek ki szekérúttá, az erdélyi szakasz 1914-re készült el, a moldvai csak 1937-re; egy magyar folyóirat azt írja, hogy a szerpentinek építése 1912-ben kezdődött, katonai célból.
Az alagútnak viszont van dátuma. Az elsőt 1918-ban vájták ki, a tömbben lévő karsztos üreg kiszélesítésével: 68 méter hosszú, 5,70 széles, 4,10 magas — szűk űrszelvénnyel és a gépjárműforgalomhoz szükséges látótávolság nélkül. A mai alagút ettől a völgyben feljebb épült, a bejáratánál kék táblán 155 méter áll.
Milyen hosszú a Békás-szoros
A szoros az út 26,5-ös kilométerénél kezdődik és a 34-esnél ér véget. Emilian Cristea hegymászó négy szakaszra osztotta, és ezt a felosztást ma is a Bicazu Ardelean-i polgármesteri hivatal használja: Între chei, Polițele Bardosului, Gâtul Iadului és Sfârșitul cheilor. A Gâtul Iadului a 31-es kilométertől a 32,2-esig tart, és kanyonra hasonlít; magyarul Pokol tornácának hívják, és itt hajlik az út fölé a Turnul de Pază, az Őrtoronyként ismert szikla.
Hogy milyen hosszú, forrásonként más. A Bicazu Ardelean-i polgármesteri hivatal 26,5-től 34-ig számolva hét és fél kilométerre jut. A szomszédos Bicaz-Chei-i hivatal nyolcat ír. Emilian Cristea és Walter Kargel hegymászó-kalauzai hat kilométert adnak meg. Attól függ, hová teszi az ember a szoros elejét és végét.
Az Oltárkő
A második szakasz fölött áll a Piatra Altarului, az Oltárkő. Először 1934. szeptember 8-án mászta meg két brassói férfi, Erwin Csallner és Waldemar Johann Goldschmidt, a völgyben összegyűlt néhány száz ember szeme láttára.
A csúcsra akkor csak Erwin Csallner jutott fel. Waldemar Johann Goldschmidt, aki már túl volt a negyvenen, megállt az utolsó párkányon, és csak a következő nyáron, 1935. július 8-án ért fel.
A Gyilkos-tó és az erdélyi oldal
Az út a Gyilkos-tónál hagyja el a mészkövet; a tó helyi érdekű üdülőhelyként van nyilvántartva. A tó 1837 nyarán keletkezett, amikor egy leszakadt hegyoldal elzárta a völgyet — egyes szerzők a következő tél földrengéseinek is tulajdonítják a csuszamlást. A tó neve a hegy nevéből ered, nem a megölt lányról szóló mondából: Orbán Balázs 1868-ban azt írta, hogy a tavat a fölötte lévő havasról nevezték el, és a hegy már azelőtt viselte a nevet, hogy a tó létezett volna.
Feljebb az út a Pângărați-hágóra kapaszkodik, majd leereszkedik a Gyergyói-medencébe. Mögötte maradnak a falvak. Bicaz-Cheiben több mint ötezer juhot tartanak, nyáron 1200 méter fölé hajtják fel őket. Bicazu Ardeleannak a 2011-es népszámláláskor 4030 lakosa volt, a 2021-esen 3236 — egy évtized alatt csaknem ötödével csökkent a lakosság.
Arról, hogy hol ér véget az egyik megye és hol kezdődik a másik, itt mintegy tizenöt évig folyt a per. 2024 novemberében a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék (Înalta Curte de Casație și Justiție) az utolsó rendkívüli jogorvoslati kérelmet is elutasította, és a szoros Neamț megyéé maradt. A megyéket elválasztó tábla néhány kilométerrel feljebb áll, egy villanyoszlop mellett.
Ezen az úton jött le a fa, amelyből Berlinben, Párizsban és Londonban zongorák készültek. Minden, amit ma az út szélén árulnak, felfelé érkezett.
Odalent egy kerékpáros, csomagtartóján csomagokkal, felfelé tart a szorosban. Nem száll le a nyeregből.
A fényképek saját felvételek, drónnal és útszintről készültek 2026. június 25-én este, a DN12C 26. és 34. kilométere között, egyetlen kiszálláson. A szövegben említett falvakról nem közlünk képet — onnan nincsenek saját felvételeim. A terepmegfigyelések — az este zárva tartó bódék, a 30-as korlátozás és a kőomlásra figyelmeztető tábla, a folyamatban lévő megerősítési munkálatok, az alagút táblája, a megyehatár-tábla — abból a kiszállásból származnak; a történeti, közigazgatási és statisztikai dokumentáció kizárólag az alább felsorolt írott forrásokra támaszkodik. Az úton senkivel nem beszéltem.
A cikk magyar változata gépi fordítással készült a román eredetiből.
Források
- Constantin Matasă, Călăuza județului Neamț, Cartea Românească, 1929 — a távolságok és a gyaloglásra vonatkozó tanács
- Lemhényi Pál, Párját ritkító múltbéli műtárgy: a kisbékási faúsztató csatorna — az 1891–1892-es faúsztató csatorna, útvonala, méretei és exportcéljai
- Enciclopedia României, II. kötet (1938) — Bicazul Ardelean község Ciuc megyében
- Enciclopedia României, II. kötet (1938) — Neamț megye járásai
- Bicaz-Chei polgármesteri hivatala — a Csík vármegyei gyergyói járáshoz, majd 1950-től a Piatra Neamț-i rajonhoz és 1968-tól Neamț megyéhez tartozás
- Bicazu Ardelean polgármesteri hivatala — az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozás 1918-ig, és az 1940 és 1944 közötti időszak
- Bicaz város — a chisirigi vámpont, 1867-es feljegyzés szerint
- Suba János, Erdély határvédelme 1940–1944 — a Bicazu Ardelean-i erődítési század és a szoros lezárásának feladata
- Neamț megyei „G.T. Kirileanu” könyvtár — a Békás völgyének falvai magyar közigazgatás alatt 1940 és 1944 között
- Bicazu Ardelean polgármesteri hivatala — a Békás-szoros négy szakasza, kilométer-pozíciókkal, Emilian Cristea nyomán
- Emanuel Bălan, a Neamț környéki erdei vasutak, Radu Belu, Istoria ilustrată a căilor ferate forestiere din România (2007) nyomán
- Wild Ferenc, hegymászó-kalauz a Békás-szoroshoz — az Oltárkő első megmászása, 1934. szeptember 8.
- Ziar Harghita — Podul Ungurilor, az 1940-es években elkezdett és félbehagyott híd
- Bicaz-Chei polgármesteri hivatala — a szoros hossza, a tájékozódási pontok magassága és a juhállomány
- Revista Construcțiilor — a Gyilkos-tavi alagút a DN 12C-n: az 1918-as és a mai alagút méretei
- Ladányi László, A Gyilkos-tó és a Békás-szoros, Természet Világa, 2016. október — a szoros szakaszai és a tó keletkezésére vonatkozó feltevések
- Orbán Balázs, A Székelyföld leírása (1868) — a Gyilkos-tó nevének eredete
- 852/2008-as kormányhatározat — az üdülőhelyként nyilvántartott települések jegyzéke
- Marosvásárhelyi Rádió, 2010. augusztus — rendőri szűrők Gyergyószentmiklóson a tonnakorlátozást figyelmen kívül hagyó kamionok ellen
- Atitudinea de Neamț, 2022. augusztus — a park igazgatójának becslése a szoroson áthaladó nehézjárművekről, és a kereskedők áthelyezésének kérése
- Mesagerul de Neamț, 2025. február — a bódék a 27. és a 32. kilométer között, és az áthelyezési terv
- AGERPRES, 2026. április — figyelmeztetés a Békás-szoros térségében fenyegető kőomlásveszélyre
- Radio Iași, 2025. május — a tizenhárom tonna feletti járművekre vonatkozó korlátozás június 2-tól, és a terelőút
- Monitorul de Roman, 2025. május — a 33+940-es kilométernél beomlott támfal
- BZI, 2026. július — a megerősítési munkálatok befejezése július 25-én és a forgalom korlátozás nélküli újraindulása
- Neamț Megyei Prefektusi Hivatal — a 2024-es ítélet a Neamț és Hargita közötti határperben
- Stiri-Neamț — a 2021-es népszámlálás adatai Neamț megye településeire
