Egy retyezáti erdei út végén, ahol a Nagyvíz (Râul Mare) szűk völgybe szorul, 168 méter magas kő- és földfal emelkedik. Ez Románia legmagasabb gátja – agyagmagos kőszórásos gát, vagyis nem betonépítmény, hanem mesterséges hegy, rétegről rétegre felrakva. Egy ötvenöt emeletes tömbház érne fel a koronájáig.
Gura Apelornak hívják. 1975 és 1986 között épült. És van egy sajátossága, amelyet kevesen ismernek: harmincöt éven át nem lehetett a tervezett szintig feltölteni. A bal oldali völgyoldalon jelentkező túlzott szivárgás a tervezett szint alatt tartotta a tavat, az alvízi erőmű, a Râul Mare-Retezat pedig évtizedeken át a beépített 335 megawattból mintegy 200-zal működött. A teljes feltöltés, az 1072,5 méteres szintig, csak 2021. augusztus 16-án sikerült. 2026 májusában a romániai vízerőműveket üzemeltető Hidroelectrica bejelentette az erőmű felújításának megkezdését.
Románia legmagasabb gátja gyakorlatilag egy emberöltőn át állt úgy, hogy a víz a tervezett szint alatt maradt. Közben pedig az ország hegyi útjain a turistabuszok máshová tartanak.
Nincs olyan, hogy „Románia legnagyobb gátja”
Első szabály, mert innen indul a legtöbb félreértés: a felsőfoknak nincs értelme mérce nélkül. Romániában négy különböző létesítmény verseng a címért, attól függően, mit mérünk.
A legmagasabb a Gura Apelor, 168 méterrel, kevesebb mint másfél méterrel mögötte a Vidraru – 166,6 méter, a Hidroelectrica műszaki adatlapja szerint.
A legnagyobb tározott térfogat a Vaskapu I-nél van: 2,1 milliárd köbméter, egy nagyjából 130 kilométer hosszú tóban – körülbelül annyi, mint Bukaresttől Comarnicig.
A legnagyobb erőmű szintén a Vaskapu I: 1166 megawatt csak a román oldalon, évi több mint 5,2 terawattóra tervezett termeléssel – nagyjából az ország teljes áramtermelésének a tizede.
A legnagyobb árvízcsúcs-csökkentésre fenntartott térfogat – vagyis az, amivel egy árvizet meg lehet állítani, mielőtt emberekhez érne – a Prut menti Stânca-Costeștinél van, amelyet Románia a Moldovai Köztársasággal közösen üzemeltet: több mint félmilliárd köbméter marad szabadon, épp azért, hogy legyen hová menjen a nagy víz.
Ha pedig a kérdés az, melyik az ország belső folyóin a legnagyobb mesterséges tó, a válasz a Békási-víztározó (Izvorul Muntelui): 1,25 milliárd köbméter és mintegy 32,6 négyzetkilométer víztükör – körülbelül négyezer-ötszáz futballpálya.
Négy létesítmény, négy felsőfok, egyetlen cím sem.
Hány van valójában
Itt is ugyanúgy viselkednek a számok: attól függ, mit számolunk. Az Apele Române Országos Vízügyi Hatóság 2025. decemberi tájékoztatója szerint az intézmény 82 jelentős és 329 kisebb jelentőségű gátat kezel; a Hidroelectricának 99 jelentős gátja van; több mint 1500 kis gát pedig – halastavak, szabadidős tározók, helyi művek – önkormányzatoké, cégeké vagy magánszemélyeké. Összesen több mint kétezer-négyszáz építmény, amelyből csak nagyjából kétszáz tartozik a rendkívüli és a kiemelt fontosságú kategóriába.
Mindebből azok számítanak a nemzetközi statisztikákban, amelyeket a Nagy Gátak Nemzetközi Bizottságának meghatározása szerint „nagy” gátnak tekintenek, vagyis 15 méternél magasabbak – ezekből mintegy 246 van. Ezzel a számmal szerepel Románia a világranglistákon, Európában nagyjából a kilencedik helyen. Nincs az első háromban, de messze nem is az utolsó.
Vagyis az a mondat, hogy „Romániában több ezer gát van”, technikailag igaz – és teljesen használhatatlan, mert egy kalap alá veszi a bărăgani kéthektáros halastavat és a retyezáti 168 méteres falat.
A nagyok galériája
A Vidraru (166,6 m) valószínűleg Románia egyik legtöbbet fényképezett helye. Vékony betonív, 307 méteres koronával, két mészkőfal közé feszítve az Argeș völgyében, fölötte a Transzfogarasi úttal. A tó feltöltése 1966 márciusában kezdődött; az erőművet ugyanazon év decemberében avatták fel. A tó 465 millió köbmétert tárol, és az Apele Române adatai szerint 870 hektáron terül el.
2025 augusztusától a Vidrarut ellenőrzött módon leeresztették – közel hatvan év óta először – egy mintegy 188 millió eurós felújítás miatt, amelyre csak a hatodik közbeszerzési eljárásban sikerült szerződést kötni, öt sikertelen kísérlet után. Az ellenőrzött feltöltés 2026. április 2-án indult, szakaszosan, először csak a topologi vízkivételen keresztül, a másodlagos Limpedea és Valea lui Stan vízkivételeket elterelve, amíg a víz zavarossága le nem csökken. A cél az, hogy a tó 2026 októberére elérje a minimális üzemi szintet. 2026. augusztus 6-án a töltöttsége 46 százalék volt.
A leeresztés az utóbbi évek egyik legfigyeltebb infrastrukturális eseménye volt – a szabaddá vált völgyről készült képek széles körben terjedtek. Amit ritkábban mondtak ki: ez a látvány nagy valószínűséggel egyikünk életében sem ismétlődik meg; a Vidraru következő leeresztése, ha egyáltalán lesz, csak évtizedek múlva jön el.
A Békási gát (127 m) mérnökileg a Vidraru ellentéte: hatalmas betonsúlygát, 1950 és 1960 között épült, és az ország belső vizeinek legnagyobb tavát duzzasztja fel. Az alvízi erőmű, a stejarui „Dimitrie Leonida”, 210 megawattos, és a maga idejében a háború utáni Románia ipari jelképe volt. A turbinái ma hatvanhat évesek.
A Vaskapu I az egyetlen valóban kontinentális léptékű román vízépítési létesítmény. A gát a szorosban zárja el a Dunát, Szerbiával közösen; az 1972-es befejezéskor a szerb üzemeltető a világ tíz legnagyobb vízerőműve közé sorolta. A tó több mint száz négyzetkilométeres. A tizenkét Kaplan-turbina mindegyikének – hat román, hat szerb – csaknem tízméteres átmérőjű járókereke van.
A Poiana Mărului (125 m), a bánsági Bistra Mărului folyón, szerkezeti magasságát tekintve az ország negyedik gátja, és valószínűleg Románia legkevésbé ismert nagy gátja. Tava mintegy 96 millió köbméteres.
A Siriu (122 m), a Bodza folyón, kőszórásos gát szeizmikusan aktív térségben – a Vrancea-zónában. Üzemeltetési szabályzata csaknem 35 millió köbmétert tart fenn kizárólag arra, hogy megállítson egy árhullámot, mielőtt Nehoiuba és Buzăuba érne.
A Vidra (121 m), a Lotru folyón, tisztán fizikai értelemben Románia leglátványosabb erőművét táplálja: Lotru-Ciunget, 510 megawatt, 809 méteres bruttó eséssel. A víz nyomócsöveken zuhan le az Eiffel-torony magasságának több mint kétszereséről, mielőtt három Pelton-turbinára zúdulna. Beépített teljesítményben az ország második vízerőműve a Vaskapu után, és a legnagyobb a belső folyókon.
A Paltinu (108 m), a Doftana folyón, kerületi fugás ívgát, 1971-ben helyezték üzembe – ez az, amely 2025 telén több mint százezer Prahova és Dâmbovița megyei embert hagyott csapvíz nélkül. Az okok láncolatát érdemes pontosan elmondani, mert tanulságosabb, mint egy egyszerű üzemzavar képe: 2025 júniusában egy merülő elzárótábla elszabadult és eltömítette a fenékleürítőt, így a gátnak egyik leürítője sem működött; a biztonsági bizottság elrendelte a tó ellenőrzött leengedését; az alacsony vízszint kitette a vízkivételi zónát a feliszapolódásnak; és amikor a november végi esők hordalékhullámot hoztak, a víz túl zavarossá vált a voilai víztisztító számára, amely november 28-án leállt. Tizenkét település, köztük Câmpina, Breaza és Băicoi, ivóvíz nélkül maradt. A válságot csak december 29-én nyilvánították lezártnak.
Aztán ott vannak azok, amelyek megközelítik a száz métert, és amelyeket fényképről mindenki ismer, a számaikat viszont kevesen: Tarnica (97 m), Fântânele és Kolibica (egyenként 92 m). A Fântânele a Hidroelectrica adatai szerint mintegy 213 millió köbmétert tárol, és a 220 megawattos mărișelui erőművet táplálja. Kolibica, a Kelemen-havasokban fekvő tavával, azon kevés romániai tározók egyike, amelyek rendszeresen szerepelnek a panorámás szálláshelyek ajánlóiban.
Hol állnak európai léptékben
Érdemes egy könnyen feledhető ténnyel kezdeni:
> Az 1966-os avatáskor a Vidraru Európa ötödik és a világ kilencedik legmagasabb gátja volt.
Nem „a legnagyobbak között”. Az ötödik. Egy ország, amely romokban heverő gazdasággal került ki a második világháborúból, húsz év alatt olyan építményt emelt, amely bekerült a világ első tízébe – annak árán, hogy az építkezésen mintegy nyolcvan ember vesztette életét, és megszűnt Cumpăna, az Argeș völgyének kereskedőkből, juhászokból és erdőmunkásokból álló közössége, amelynek maradványai ma is előbukkannak, ha apad a víz.
Ma a Vidraru nagyjából a tizenhatodik helyen áll Európában. Nem azért, mert kisebb lett, hanem mert az Alpokban és a Kaukázusban tovább építkeztek: Émosson 1973-ban, Csirkej és Mratinje 1976-ban, Kölnbrein 1977-ben, Zillergründl a nyolcvanas években. A rangsor mélyült alatta. A gát ugyanaz maradt.
Az európai lista élén a svájci Grande Dixence áll – 285 méter beton, a világ legmagasabb súlygátja. A Vidraruval való összehasonlítás pedig épp azért szép, mert a kettő egykorú, és mert a válasz nem az, amire számítanánk.
A Vidraru tava nagyobb, mint a svájci. Mégis csaknem kilencszer kisebb teljesítményt nyernek belőle, mint a svájci rendszer három erőművéből – mert a Vidrarunál a víz 324 métert esik a turbinákig, Bieudronnál pedig 1883-at, ami Pelton-turbinánál világrekord. Nem a mérnöki munka teszi a különbséget, hanem a földrajz. A mi hegyeink szelídebbek. Ennyi.
A térfogatnál is ugyanez a logika érvényes. A Békási-víztározó 1,25 köbkilométerével kontinentális léptékben közepes méretű tározó – a portugáliai Alqueva víztükre 250 négyzetkilométer a békási 32,6-tal szemben, a Volga menti Kujbisev térfogata pedig negyvenhatszor nagyobb. Ez mit sem von le abból, hogy Románia belső folyóinak ez a legnagyobb mesterséges tava, egy olyan országban, ahol nincsenek Oroszország nagy belső folyói, és nincs Alentejo.
És van egy hely, ahol Románia minden fenntartás nélkül az európai lista élén áll. A Vaskapu I a Duna legnagyobb gátja – a rangsorban következő dunai létesítmény, a bősi (Gabčíkovo) erőmű 720 megawattos, szemben a román–szerb együttes több mint kétezer megawattjával; a Duna tizenegy osztrák erőműve együtt annyit ad, mint egyetlen vaskapui létesítmény. A román erőmű pedig a maga 1166 megawattjával az Európai Unió legnagyobb teljesítményű hagyományos vízerőműve: az Unió nála nagyobb erőművei – a franciaországi Grand'Maison, a spanyolországi Cortes-La Muela és a luxemburgi Vianden – mind szivattyús tározós erőművek, vagyis nem új energiát termelnek, hanem az egyik órából a másikba helyezik át. A sorban utánunk következő hagyományos erőmű a svédországi Harsprånget, 977 megawattal.
Ez tehát, egészében nézve, a helyünk: néhány európai léptékű építmény egy közepes magasságú hegyekkel bíró országban, egyetlen nemzedék alatt felhúzva.
Ami a víz alatt van
Minden nagy tó elnyelt valamit. Itt számít viszont a leginkább, hogy ragaszkodjunk a tényekhez, mert a szájhagyomány és a dokumentum nagyon könnyen összemosódik.
A román vízépítés történetének legnagyobb kitelepítése Békásnál történt, 1959 és 1960 között: 2291 háztartást és 18 760 lakost telepítettek ki a leendő víztározó területéről. Poienari, Hangu, Fârțâgi és Letești falvakat teljesen elköltöztették; másokat – Secu, Ruginești, Buhalnița, Izvorul Alb, Audia, Răpciuni, Schit, Bistricioara – részben. Valamivel több mint tizenháromezer ember úgy döntött, hogy a régi települések közelében marad – gyakorlatilag faluval együtt költözött feljebb, a vízszint fölé.
A Vaskapunál más tűnt el: Ada Kaleh szigete, török közösségével, mecsetjével, bazárjával és rózsakertjeivel, amelyet 1970-ben lepett el a Duna. A lakók egy része Törökországba, más része a környező városokba költözött; a sziget újjáteremtésére az alvízi Șimian-szigeten tett kísérlet soha nem valósult meg. Ugyanekkor költöztették el Orsova városát is, amelyet új helyen, az alapoktól építettek fel újra.
A „víz alól hallatszik a templom harangszava” motívum viszont vándormonda. Felbukkan Békásnál, felbukkan Kolibicánál, felbukkan szinte minden romániai és közép-európai víztározónál. Már az, hogy ennyi különböző helyhez kötik, bizonyítja, hogy egyikhez sem tartozik. El lehet mesélni – ez a legszebb része –, csak legyen világos, hogy legenda.
Az alacsony vízálláskor látható építmények más kategória: kézzelfogható, ellenőrizhető tények – de nekik is megvan az élettartamuk. Maros megyében, Bözödújfalunál (Bezid) egy egész falu nyugszik a víz alatt: 1988-ban árasztották el. Huszonhat éven át az elárasztott templom tornya kiállt a víz fölé, és a hely jelképévé vált. Az a torony már nincs meg: 2014. június 29-én omlott össze. Amit ma Bözödújfalunál látni, az az „Összetartozás temploma” – új építmény, amelyet 2024 augusztusában szenteltek fel; harminchat, a tóba vert betoncölöpön áll, pontosan a régi templom alaprajzán. A kettőt könnyű összekeverni, még friss cikkekben is, amelyek úgy írják le a tornyot, mintha ott volna.
Beliș-Fântânelénél a Giurcuța de Sus-i templomtoronyról beszélnek, amely alacsony vízálláskor látszik. Ez pontosan az a fajta részlet, amelyet érdemes lefényképezni és dátummal rögzíteni, mielőtt tényként közölnék – mert, ahogy Bözödújfalu példája mutatja, ami a víz alatt van, nem vár.
A 2026-os nyár pedig ritka alkalmat kínál. A Duna vízhozama Báziásnál mintegy 1400 köbméter másodpercenként, szemben a 3900-as augusztusi átlaggal, és a hegyi tározók is alacsonyan állnak – a Drăgan-Remeți-tározó augusztus 6-án 33 százalékon. Egy pontosítással, amelyet az Apele Române kifejezetten hangsúlyoz, de a címekből rendszerint kimarad: az alacsony vízszint nem mindenhol az aszály következménye. A Vidrarunál a 46 százalék a felújítás miatt tervezett leeresztés eredménye, nem a csapadékhiányé.
A turizmus: mi van és mi nincs
A kényelmetlen igazság az, hogy Románia nagy tavainak többségéről nincs nyilvános turisztikai adat. A tavi térségek érkezési és vendégéjszaka-adatai az Országos Statisztikai Intézet adatbázisaiban vannak, és kézzel kell kinyerni őket; egyetlen jelentésben sem szerepelnek.
Ami dokumentálható, az kevés, de sokat elárul:
- A Vidrarunál egy Argeș megyei befektető négycsillagos szállodát épít a Transzfogarasi úton, a tó mellett – a beruházás értéke mintegy 8 millió euró. Ez az egyetlen, közvetlenül egy nagy romániai gáthoz köthető jelentős turisztikai magánberuházás, amelyet meg tudtunk erősíteni.
- Kolibicánál csak a keresleti oldalról vannak piaci jelzések: a 2025-ös húsvéti csomagok eladása a várakozások alatt maradt, a hely viszont állandóan szerepel a panorámás szálláshelyek ajánlóiban.
- Békás, Siriu, Tarnica, Oașa, Beliș-Fântânele, Cinciș és Paltinu esetében nem tudtunk hiteles forrásból turisztikai adatot megerősíteni.
Van egy valós feszültség is, amely a hallgatás egy részét magyarázza: e tavak közül sok ivóvízforrás, annak minden következményével. Tarnica, Kolibica, Paltinu, Siriu, Poiana Uzului, Măneciu, Brădișor, Bolboci, Meleg-Szamos – a hivatalos nyilvántartásokban mindegyiknél szerepel az energetikai mellett a „vízellátás” rendeltetés is. Maga a Vidraru még most is, a leeresztés közepén, másodpercenként két és hat köbméter közötti vizet ad Curtea de Argeș városának. Egy tó, amely egy város ivóvizét adja, nem kezelhető szabadidős tóként.
Tavaly télen a Paltinunál az érem másik oldala is megmutatkozott: amikor egy kettős rendeltetésű gát meghibásodik, először nem a turbina áll le, hanem a csapokból fogy el a víz.
Amit soha nem mutattak meg
Marad mégis egy lista olyan helyekről, amelyek önmagukban látványosak, és amelyeket Románia soha nem tett fel a térképre.
Gura Apelor, mindenekelőtt. Az ország legmagasabb gátja, a Retyezát lábánál, egy olyan hegységben, amelynek már van turistaútvonal-hálózata és egy ismert nemzeti parkja. Egy 168 méteres gát, amelynek harmincöt évre volt szüksége, hogy elérje a tervezett szintjét. A története jobb, mint sok jóval látogatottabb helyé.
Poiana Mărului, a Bánságban – az ország negyedik legmagasabb gátja, csekély turistaforgalmú hegyvidéken, mészkőtájban.
Vidra és a Lotru rendszere – 809 méteres esés, föld alatti erőmű és egy 340 millió köbméteres, magasan fekvő tó, egy olyan térségben, amely a Transzalpinán már megközelíthető.
Stânca-Costești, a Pruton – 59 négyzetkilométer víztükör, az ország második legnagyobb vízfelülete a Vaskapu után, olyan tájban, amely teljesen más, mint minden, amit a gátturizmus Romániában jelent: nem hegyvidék, hanem nyitott síkság és országhatár.
Drăgan-Floroiu és Valea lui Iovan, a Cserna folyón – két hegyi tározó, amelyekről a nyilvános dokumentáció olyan szegényes, hogy még a gátak magasságát sem tudtuk megerősíteni.
És Bözödújfalu, amely mérnökileg nem lenyűgöző, de van valamije, ami egyiknek sincs: egy egész falu a víz alatt, egy új templom cölöpökön, pontosan ott, ahol a régi állt, és huszonhat éven át egy torony, amely kiállt a vízből. Most, hogy a torony összeomlott, a helynek másra van szüksége ahhoz, hogy elmesélhető legyen – és épp ezért érdemes most elmesélni.
Ezek az építmények jórészt egyetlen nemzedék munkái. A Nagy Gátak Román Nemzeti Bizottsága az 1975–1989 közötti időszakot „a romániai gátépítés történetének legvirágzóbb korszakának” nevezi, és úgy becsüli, hogy akkor tervezték és építették a ma működő gátak több mint 75 százalékát. Betonból és kőszórásból emelt katedrálisok hegyi völgyekben – olyan emberek építették őket, akiknek sem modern gépeik, sem idejük, sem sok választásuk nem volt.
A legtöbb mellett autóval haladunk el, útban valahová máshová. Legalább egyszer megérné leállítani a motort.
Saját fényképeink 2021 áprilisa és 2026 augusztusa között készültek drónnal, a Vidrarunál, a Békási-víztározónál, a Paltinunál, Tarnicánál, a Cinciș-tónál, Bözödújfalunál, a Valea lui Iovannál és a Dunán, a szorosban. Egyetlen utat sem tettünk meg kifejezetten ezért az anyagért; minden felvétel éve szerepel a képaláírásban. A szövegben tárgyalt Gura Apelor, Poiana Mărului, Siriu, Vidra és Stânca-Costești gátakról nem közlünk képet – onnan nincs saját fényképünk.
Szöveg és fényképek: Adi Coco · GyönyörűRománia – Egy ország, lassan nézve · A dokumentáció lezárva: 2026. augusztus 14.
A cikk magyar változata gépi fordítással készült a román eredetiből.
Források
Intézményi
- Apele Române Országos Vízügyi Hatóság – Árvízkockázat-kezelési tervek, II. ciklus (gátmagasságok, összes térfogat, üzemi vízszinthez tartozó térfogat, árvízcsökkentő térfogat, rendeltetési kódok), vízgyűjtőnként:
Someș-Tisa · Maros · Bánság · Buzău-Ialomița · Szeret · Argeș-Vedea · Prut-Bârlad · Duna · Olt
- Apele Române – sajtótájékoztató, 2025. december 17.: a romániai gátak száma tulajdonos szerint, A–D fontossági kategóriák
- Apele Române – közlemény a romániai gátak helyzetéről, 2019. március 20.: 181 A és B kategóriás gát; 2223 C és D kategóriás
- Apele Române – a fő víztározók töltöttsége, 2026. augusztus 6. (Vidraru 46,23%; Drăgan-Remeți 33,09%; azzal a pontosítással, hogy az alacsony szintek nem kizárólag az aszály következményei), a közlemény teljes szövegével
- Apele Române – a Duna vízhozama Báziásnál, 2026. augusztus 10. (1400 m³/s, a 3900 m³/s-os sokéves augusztusi átlaggal szemben), az Agerpres nyomán
- Argeș-Vedea Vízügyi Igazgatóság – az Argeș-Vedea vízgyűjtő kezelési terve, I. kötet: a Vidraru-tó felülete, 870 ha
- Buzău-Ialomița Vízügyi Igazgatóság – a Siriu tározó üzemeltetési szabályzata (árvízcsökkentő tartomány), az Agerpres nyomán
- A Nagy Gátak Román Nemzeti Bizottsága (CROMB/ROCOLD) – „A CROMB és a gátépítés Romániában”: a ma működő gátak több mint 75%-át 1975 és 1989 között tervezték és építették
- Környezetvédelmi Minisztérium – Romániai Gátak Országos Nyilvántartása (REBAR)
- Energiaügyi Minisztérium – 50 éve avatták fel a Vidraru erőművet és gátat
- Környezetvédelmi Minisztérium / UNECE – a Vaskapu I és II tározók adatlapja: összes térfogat 2100 millió m³
- A paltinui vízválság hivatalos kronológiája: a 2025. júniusi fenékleürítő-meghibásodás, az ellenőrzött leengedés, a voilai víztisztító leállása november 28-án, a válság lezárása december 29-én
Vállalati
- Hidroelectrica S.A. – „Vidraru vízerőmű” adatlap: 166,6 m; 220 MW; 400 GWh/év; üzembe helyezés 1966; bruttó esés 324 m; 4 × Francis; beépített vízhozam 90 m³/s
- Hidroelectrica S.A. – a Gura Apelor tározó teljes feltöltése az 1072,5-ös szinten, 2021. augusztus 16.
- Hidroelectrica S.A. – „A Lotru vízenergetikai rendszer”: Vidra 121 m, 340 millió m³; Lotru-Ciunget 510 MW, 3 × Pelton, bruttó esés 809 m
- Hidroelectrica S.A. – „Kolozsvári vízerőmű-fiók”: Fântânele, Mărișelu 220 MW, Tarnica, Kolibica
- Hidroelectrica S.A. – „Villamosenergia-termelés”: 6480,17 MW beépített teljesítmény, 187 vízerőművi létesítmény, 429 gépegység
- A Vidraru-tó ellenőrzött feltöltése, 2026. április 2-i kezdéssel
- A Vidraru erőmű felújítása – a kivitelező
- A Râul Mare-Retezat erőmű – beépített teljesítmény, rendelkezésre álló teljesítmény és sokéves átlagtermelés
- A Râul Mare-Retezat erőmű felújítása, 2026 májusában bejelentve (Agerpres)
- Vaskapu I – jelenlegi termelés és a létesítmény állapota (Hidroelectrica, a HotNews nyomán)
- Grande Dixence – a rendszer és a működő erőművek (az üzemeltető)
- Harsprånget (Vattenfall) – az uniós hagyományos vízerőművek rangsorához
- Bős (Gabčíkovo) – 720 MW (szlovák kormányzati forrás)/ENG_material.htm>)
Az európai összehasonlítás és külföldi műszaki adatok
A Wikipédiát útmutatóként használtuk a források felkutatásához, valamint a Románián kívüli gátak műszaki paramétereihez; a romániai számok kivétel nélkül a fenti intézményi és vállalati forrásokból származnak.
- A világ legmagasabb gátjainak listája – a Vidraru európai helyezése
- Vidraru gát – 16. Európában, 2019-es állapot szerint; avatáskor 5. Európában és 9. a világon
- Grande Dixence – 285 m, a világ legmagasabb súlygátja
- Guinness World Records – a súlygátrekord megerősítése
- Gura Apelor gát
- Kujbisevi-víztározó – 58 km³
- Alqueva gát – 250 km² víztükör
- Békási-víztározó (Izvorul Muntelui) – 32,6 km²
- Vaskapu I – 1166,4 MW a román oldalon; építés 1964–1972
- Grand'Maison – 1800 MW, szivattyús tározós erőmű, a hagyományos erőművektől való megkülönböztetéshez
- Aldeadávila – Spanyolország legnagyobb hagyományos erőműve
Tanulmányok, műszaki munkák és történelem
- Adatok a Prut vízgyűjtő vízépítési létesítményeiről, Water 2010 Proceedings, 26. sz. – Stânca-Costești: térfogatok, felület, árvízcsökkentés
- A Stânca-Costești tározó feliszapolódási ütemének felmérése egysugaras mélységmérővel
- Gheorghe Drugă – az 1959–1960-as kitelepítések összefoglalása a Békási-víztározó (Izvorul Muntelui) térségéből (2291 háztartás, 18 760 lakos, teljesen és részben elköltöztetett falvak), a Mesagerul de Neamț teljes átvételében
- Az elárasztott bözödújfalusi templom tornyának összeomlása, 2014. június 29. (magyar sajtó, az esemény idején)
- A bözödújfalusi „Összetartozás temploma” – cölöpökre épült újjá, az eredeti templom alaprajzán, felszentelve 2024. augusztus 3-án
- Cumpăna falu, amely a Vidraru-tó alá került (Historia)
- Hogyan épült a Vidraru (Historia)
- 50 éve avatták fel a Vaskapu I vízenergetikai és hajózási rendszert (Agerpres)
- Az Economedia Vidraruról szóló anyagai – felújítás, leeresztés, ellenőrzött feltöltés, a Transzfogarasi úti szállodaberuházás
Módszertani jegyzetek
Terepi megfigyelés. Az a megállapítás, hogy az elárasztott bözödújfalusi templom tornya már nincs meg, a szerkesztőség közvetlen megfigyeléséből származik; a későbbi kutatás állapította meg az összeomlás pontos dátumát – 2014. június 29. – a korabeli magyar sajtóból. Az általunk áttekintett román források, köztük 2026-ban megjelent anyagok is, továbbra is úgy írják le a helyszínt, hogy nem tesznek különbséget az eltűnt torony és a később emelt „Összetartozás temploma” között.
Módszer. A Gura Apelor gát magassága (168 m) egybehangzó másodlagos forrásokból származik, és nem sikerült megerősíteni sem az üzemeltető műszaki adatlapján, sem a Gátak Országos Nyilvántartásában; mivel a Vidrarutól való eltérés kevesebb mint másfél méter, az első két helyezés sorrendjét ideiglenesnek kell tekinteni. A Vidraru koronahossza egyes forrásokban 305 m; mi 307 métert használtunk, az üzemeltető adatlapjának értékét, ahonnan a 324 méteres bruttó esés is származik. A Békási-víztározó térfogata (1,25 milliárd m³) a maximális térfogat, nem az üzemi vízszinthez tartozó. A Vaskapu I 1972-es világranglistás helyezését a létesítmény szerb üzemeltetője állítja, és nem sikerült függetlenül megerősíteni. A nagy gátak száma (246, az ICOLD meghatározása szerint) a Nagy Gátak Román Nemzeti Bizottsága Dams in Romania című munkájából és az azt átvevő szakirodalomból származik; nem egyezik meg az Apele Române nyilvántartásaiban szereplő „jelentős” gátak számával, amely más besorolást használ. A Vidraru európai magassági rangsorbeli helye abban az értelemben stabil, hogy minden gát, amelyet nem tudtunk ellenőrizni, fölötte áll – minden további ellenőrzés lejjebb vinné, egyik sem feljebb.
