A palota bejárata melletti kövön valaki fekete festékkel, nyomtatott nagybetűkkel figyelmeztetést írt fel: „PERICOL DE PRĂBUȘIRE”, vagyis omlásveszély. A felirat faragott díszítésű falon áll, néhány lépésre azoktól az acélgerendáktól, amelyek a homlokzatot tartják. Kicsit távolabb, a füvön, díjlovaglás zajlik.
A Karpatia Horse Show nem a díszlet kedvéért költözött ide. Ezért a helyért találták ki.
Ürügy egy birtok kedvéért
„2014 táján a birtok afféle konzervált állapotban volt. Semmi sem történt itt” – meséli Mihnea Virgolici, a rendezvény igazgatója. A tulajdonosok, mondja, „egy olyan történetet kerestek, amely újra napvilágra hozza a birtokot”. Ő akkoriban a Segesvár mellett rendezett Transilvania Horse Show-t szervezte. Eljött megnézni a helyet, rendkívülinek találta, és olyan rendezvényen kezdett gondolkodni, amely ehhez a helyhez kötődik.
„A rendezvény bizonyos értelemben ürügy is volt arra, hogy megváltoztassuk a birtokot, és embereket hozzunk ide – mondja Mihnea Virgolici. – Nagyon sok bukaresti autózik el évtizedek óta két kilométerre innen, talán úgy, ahogy én is. Fogalmam sem volt, hogy ez a birtok létezik.”
A palotát, amelyet most a lovak megkerülnek, 1911-ben kezdték építeni Gheorghe Grigore Cantacuzino, a „Nábob” megbízásából, Ion D. Berindei építész tervei alapján. A tulajdonos 1913-ban meghalt, a munkálatokat pedig soha nem fejezték be. Az 1940-es földrengés megrongálta a szerkezetet. „Kis Trianonnak” is nevezik.
A szervezők szerint idén a látogatók tizenegy év után először léphettek be a romba, Mihaela Lazăr építész vezetésével. Szintén a szervezők szerint a palota megmentését és megerősítését a romániai Országos Örökségvédelmi Intézet finanszírozza, a Műemlékbélyegből befolyt összegekből. A jegybevétel egy része – Mihnea Virgolici szerint kis része – szintén a palotára megy.
Péntek a díjlovaglás napja. A lónak meghatározott elemeket kell végrehajtania egy füves téglalapban, amelynek szélén betűk jelölik a pontokat: köröket, megállásokat, a legmagasabb szinten oldaljárásokat is. „Ha a ló felkapja a fejét, az azt jelenti, hogy nincs felkészülve” – magyarázza Mihnea Virgolici. A lelátóról kezdő szinten a feladat úgy fest, mint egy szépen rendbe tett ló, amely nyugodtan halad. A különbségek csak magasabb szinten látszanak.
Az istállóban
Az istálló két végén nyitott faépület. A hátsó ajtón beszűrődik a pálya fénye, a lovak pedig egyenként, kötőféken vezetve mennek ki. A folyosón nyergek, kefésládák, vödrök és szénabálák sorakoznak.
Az egyik boxban egy pej ló áll, amely egy Nana községbeli farmról érkezett, Călărași megyéből, Fundulea közeléből. Három nő készíti elő. Az egyik egyenlő tincsekre osztja a sörényét, és egyenként, szorosan befonja őket, a végükre gumit tesz. Egy másik a fejét tartja.
A farmon megforduló lányok közül Ingrid 15 éves. Bukaresti, de tízéves kora óta jár ki oda. Most bérel egy lovat az edzésekhez, havi 400 euróért, és komolyabban szeretne edzeni.
Viszonyítási pontként: a Working Equitationben, a verseny könnyebben megközelíthető szakágában a klub lován is el lehet kezdeni. „Nagyjából 1000 euróval el lehet menni egy első versenyre, egy egészen kicsire” – mondja Mihnea Virgolici. Aki komoly versenynaptárat szeretne, annak az ő számítása szerint versenyenként legalább 1000 euróval kell számolnia. Ha valaki minden héten versenyez, az havi 4000 euró, és ehhez jön még a ló meg az edző.
Mihnea Virgolici szerint van más út is: „Bárki, bárhonnan jön, ha igazán szenvedélyes és kitartó, megtalálja az utat a csúcsra.” Vagy van valaki, aki finanszíroz, vagy megtanulsz lovat képezni, oktató leszel, és végül fizetnek is érte. Mellette két szerény családból származó fiatal nőtt fel. A fiú olyan otthonból jött, ahol nem volt áram, négyévesen kezdett járni az udvarára, és odáig jutott, hogy negyvenfős mezőnyben is versenyeket nyert. A lány ma elismert versenybíró.
Ő maga 18 évesen kezdte, egy 600 német márkás lóval (ez az ő számítása szerint mai pénzben nagyjából 400 euró), amelyet egy udvari konyhában tartott Otopeniben. Titokban egy motorra gyűjtött, az anyja nemet mondott, így inkább lovat vett. „Mire anyám megtudta, hogy kivittem a hűtőt, és bevittem a lovat a konyhába, már késő volt.”
Öt ember
A lovastusa, a verseny központi szakága, három napot és három feladatot jelent ugyanannak a lónak: díjlovaglást, terepugratást és díjugratást. Sok földterület kell hozzá, és olyan edzők, akik meg tudják szerettetni. Nagy-Britanniában, mondja Mihnea Virgolici, 70 000-en űzik. Romániában nagyjából 13 évvel ezelőtt öten mentek ki a saját udvarukból, hogy máshol versenyezzenek.
2019 táján egy lausanne-i szemináriumon vett részt a sportág biztonságáról, amelyben nagy a balesetveszély. Minden ország bemutatta a helyzetét. Nagy-Britannia a több tízezer sportolójával. Finnország, „nagyon kicsi”, 3000-rel. Magyarország, „mikroszkopikus”, 165 lovassal. Aztán ő következett. „Azt mondtam nekik: »Nálunk nem nagyon vannak balesetek, mert nem nagyon vannak lovasok.«”
Mostanra, a tizenegyedik versenyre, az ő becslése szerint Romániában 50–60-an versenyeznek lovastusában. A verseny kezdettől nemzetközi, mert, ahogy Mihnea Virgolici mondja, „nem csinálhattuk nemzetire: nem voltak lovasaink”. Az első versenyen ő maga is nyeregbe ült, a saját udvarának összes lovasával együtt.
Szombaton a terepugratás változatos terepen zajlik, időre. Az akadályok fixek, nem dőlnek le. A kezdő lovasoknak és lovaknak tavaly új kategória került a szabályzatba: egy 900 méteres pálya hat kis farönkkel. Négycsillagos szinten 5000–6000 méter vágtában, „óriási és nagyon technikás” akadályokkal. Idén a versenyszámot a birtok több pontján felállított kivetítőkön közvetítették.
A török csapat 13 év után tért vissza. Legutóbbi lovastusa-szereplése szintén egy Mihnea Virgolici által szervezett versenyen volt, Segesvár mellett. Mindannyian katonák voltak, a hadsereg klubjából. Most, mondja, egymillió dolláros költségvetést kaptak, és új lovakat vettek. Floreștiben Törökország nyerte a csapatban kiírt Balkán-kupát, Bulgária előtt. Románia bronzérmes lett.
Vízen át, kocsival
A fogathajtásnál a tó melletti kerítésnél több sorban állnak az emberek. A lovak vágtában rontanak be a vízbe a kocsival, a hajtónak pedig kevés helye van az akadályok között, éppen csak annyi, hogy ne akadjon be a kerék. „Te meg vágtatsz keresztül azon a valamin, és reméled, hogy nem borulsz fel” – mondja Mihnea Virgolici.
Romániában a fogathajtást főleg Hargita és Kovászna megyében, valamint Nagyvárad környékén űzik, délen szinte egyáltalán nem. Mihnea Virgolici a Bartha családdal, apával és fiával együtt szervezi a fogathajtó versenyeket. Bartha Eduard 2015-ben megnyerte az akadályhajtást a kettesfogatok világbajnokságán, és az itteni közönség ismeri. „Amikor Bartha Eduard behajt a versenypályára, érezni a közönség rezgését: tapsolnak, dobognak” – mondja Mihnea Virgolici.
Vasárnap jön a díjugratás, leeső rudakkal. A birtok régi kőfalai mellett rendezik.
Ki fizeti?
Romániában sok fogathajtó versenyen a pénz polgármesteri hivataloktól és megyei tanácsoktól jön. A Karpatián, mondja Mihnea Virgolici, a közpénz jelképes, „1, 2, 3, legfeljebb 5 százaléka a rendezvény költségének”, és egyes években egyáltalán nincs. Szerinte a Karpatia egyike azon kevés lovasrendezvénynek az országban, amelyek jegyet árulnak. „Egy megvásárolt jegy azt jelenti, hogy a néző támogatja ennek a rendezvénynek a létezését.”
Az egyensúly törékeny. „Ha kijönnénk a költségekből, és maradna egy euró a szervezési költségek fölött, pezsgőt bontanánk” – mondja. A szervezők szerint évente több mint száz önkéntes dolgozik a rendezvényen.
A versenyszámok között a birtok olyan, mint egy park, ahol megállt egy karaván. Egy szürke ló halad el a hamburgeres kocsik mellett, lovasa még nyeregben ül. Egy összecsukható szék alatt két border collie alszik a szalmán.
Estefelé
Ahogy lejjebb ereszkedik a fény, a palota köve megsárgul. A parkban, a fákon túl, kerek kőtorony áll, boltíves ajtóval. A palota homlokzatán egy keret nélküli ablak fölött épen maradtak a faragott díszek.
Jövőre, 2027. október 1. és 3. között a floreștii verseny a 2028-as Los Angeles-i olimpiai játékok kvalifikációjának része lesz. Mihnea Virgolici szerint már tárgyal finn és német lovasokkal, akik korábban is versenyeztek itt. Nagy-Britanniából, mondja, egy ló útja ide legalább három napig tart.
Este a palota előtt asztalokat terítettek bordó terítőkkel és magas poharakba tett gyertyákkal. Az acélgerendák a helyükön maradtak, a sötétben.
A RomániaFrumoasă a 11. Karpatia Horse Show médiapartnere volt. A Mihnea Virgolicival készült interjút 2026. szeptember 25-én vettük fel Floreștiben, román nyelven; az idézeteket mi fordítottuk magyarra. A Ștefan Stoica és Diana Grigoriu nevével jelölt fotók a rendezvény fotócsapatától származnak, a többi saját felvétel. A palota történetére vonatkozó adatok az alább felsorolt írott forrásokból származnak. Ez a magyar változat a román eredeti automatikus fordítása.
Források
- Karpatia Horse Show 2026: a 11. verseny eredményei, a palotatúrák, a 2027-es verseny (Revista Biz, partneri tartalom)
- A Cantacuzino-birtok története: az 1911-ben elkezdett palota, Ion D. Berindei építész (Euronews Románia)
- A floreștii Cantacuzino-palota: építés, 1913 utáni félbehagyás, az 1940-es földrengés, PH-II-a-A-16490 műemlékkód (Monumente Uitate)
- A Prahova megyei floreștii Cantacuzino-birtok: a park, a víztorony, a károk (Digi24)
- Kettesfogatok világbajnoksága, 2015: Bartha Eduard nyeri az akadályhajtást (Hoefnet)
