Egy kábelgyártó cég megegyezett egyik alkalmazottjával, hogy egy évvel később menjen nyugdíjba. Ő volt az egyetlen, aki még tudta, hogyan működik az egyik munkaállomás gyártásirányítási rendszere (MES). A történetet Marius Dragomiroiu, a SHE Information Technology munkatársa mesélte el október 21-én az IndustryShift Conference-en. Szinte minden, ami aznap az automatizálásról elhangzott, belefér ebbe a történetbe: a robotok és a mesterséges intelligencia előtt sok gyárnak egy alapvetőbb gondot kell megoldania – az emberek elmennek, a rendszerek pedig nem értik egymást.
Az első alkalommal megrendezett konferenciát a FineEngineering Magazine szervezte a bukaresti Caro Hotelben. A programban három panel szerepelt – az automatizálásról, a gyártásról és a digitalizációról –, emellett céges előadások és a Darcom Energy gyakorlati energetikai workshopja. A háttér nem volt lelkesítő. Az Országos Statisztikai Intézet (INS) adatai szerint 2026 első nyolc hónapjában az ipari termelés 3,4%-kal, a feldolgozóiparé 4,4%-kal csökkent. A második negyedévre az Országos Stratégiai és Előrejelzési Bizottság becslése szerint az iparban 3,9%-kal kevesebben dolgoztak, mint egy évvel korábban. A színpadon kevés szó esett a volumenekről, és annál több arról, mit kell rendbe tennie egy gyárnak az első robot előtt.
Előbb hiányzik az ember, aztán a pénz
Amikor a piac kihívásairól beszélt, Marius Rădulescu, a Kawasaki Robotics munkatársa a munkaerőhiányt tette az első helyre: „A fő ok a munkaerőhiány. Az automatizálás egyes cégeknél gyakorlatilag már nem csak lehetőség vagy versenyelőny, hanem szükségszerűség.” Tapasztalata szerint a nagyvállalatok évről évre hatékonysági keretet terveznek be, a kis- és középvállalkozásoknak viszont segítség kell. Van, aki azt kérdezi telefonon, mennyibe kerül egy raklapozó robot, és nem tudja, hogy megfogó és rendszerintegrátor nélkül a robot semmit sem csinál. Mások egyszerre mindent automatizálni akarnak.
Jean-Baptiste Quiqueran-Beaujeu, a COPA-DATA munkatársa pontosabban fogalmazott. Kelet-európai ügyfelei azt mondják neki, hogy mindent automatizálnának, ami csak lehet, de nincs elég mérnökük: „A demográfia nem nekünk kedvez.” Saját csapatában egyszerű a megoldása: junior munkatársakat vesz fel, és házon belül képzi őket. A szoftveriparban – mondta – elterjedt az a nézet, hogy juniorokra nincs szükség, „mert mindent meg tud csinálni a Claude”. Ha viszont egy cég nem vesz fel folyamatosan juniorokat, néhány év múlva nem lesz kiből kinevelnie a szakembereit.
A legőszintébb beszámoló Lucian Chirától, a HIWIN mérnökétől érkezett, aki nemrég tért haza az Egyesült Államokból, ahol ugyanannál a cégnél dolgozott. Egy északkelet-romániai gyár vezetőiről mesélt, akik nyíltan bevallották neki, hogy hibáztak: két-három évvel ezelőtt nem automatizáltak, most pedig fogynak az embereik, és próbálják behozni a lemaradást. „Túl későn kezdtük az automatizálást” – mondták neki. Lucian Chira azt is elismerte, hogy hazatérése utáni első hat hónapjában egyetlen projektet sem talált. A megrendelések csak akkor jöttek, amikor elkezdett az ügyfelek mellett lenni és képezni őket.
Patricia Coconea, a DHL Express Románia munkatársa a kérdés másik oldalára terelte a szót: mi marad az embernek az automatizálás után? A DHL Supply Chain divíziója világszerte 4000 kollaboratív robotot használ, a csomagot azonban továbbra is futár adja át az ügyfélnek. „Minden, ami automatizálható, automatizálva lesz. Ez idő kérdése. Az emberi tényező viszont prémium lesz” – mondta.
Az adatok előbb vannak, mint a mesterséges intelligencia
„Garbage in, garbage out” – ha rossz adat megy be, rossz eredmény jön ki –, emlékeztetett Jean-Baptiste Quiqueran-Beaujeu, és a gondolat a digitalizációs panelen is visszatért. Leírt egy mintát, amelyet az ügyfeleinél lát: a cégek AI-ügynököket szeretnének, de öt adatsilójuk van, amelyek nem kommunikálnak egymással. Marius Dragomiroiu szoftverfejlesztőként ugyanerre jutott. Sok gyárban a termelési rendszerek eltérnek egymástól, a dokumentáció hiányzik, akik pedig felépítették őket, már nincsenek ott. Legfeljebb két-három ember tudja még, hogyan működnek, és őket minden AI-projekt előtt a lehető legjobban ki kell használni.
Ioan Drăgan, a gyártósorok hatékonyságát mérő TEEPTRAK munkatársa szerint sok romániai gyár még mindig egy nappal később dönt, megérzés alapján vagy olyan Excel-táblázatokból, amelyeket a gépkezelők „többé-kevésbé pontosan” töltenek ki. A Hutchinsonnál az általa bemutatott adatok szerint pusztán az, hogy láthatóvá vált, mely gépek a szűk keresztmetszetek, néhány hónap alatt 30%-kal növelte a termelékenységet az első felszerelt gyárban. Elmondása szerint a rendszert ezután a csoport összes gyárában bevezették.
Az alkalmazott mesterséges intelligencia kézzelfogható példáját Alexandru Danciu, a TRUMPF Románia munkatársa hozta. A cég mintegy 20 éve foglalkozik lézerhegesztéssel, a varratot figyelő kamerák mellé pedig két éve egy AI-ügynök is került. Az ügynök megtanulja megkülönböztetni a valóban hibás darabokat azoktól, amelyeket egy fényreflex miatt selejtnek lehetett nézni. Az egyik folyamatban – mondta – a selejt 98%-kal csökkent. A végső döntés azonban a gépkezelőé marad, aki megtanítja az ügynöknek, mi elfogadható és mi nem.
A félárú robot
Az egyik közönségkérdés, amelyet a RomâniaFrumoasă tett fel, az olcsó kínai robotok nyomásáról szólt. Răzvan Isac, a Universal Robotsot is magában foglaló Teradyne Robotics munkatársa, az első panel moderátora konkrét számot mondott: az ő számítása szerint Kínában 35 másolata létezik a cég kollaboratív robotjának. „A fő üzenetük az, hogy ugyanazt tudják, mint mi, fél áron.” Ennek ellenére – mondta – a Universal Robots piaci részesedése a romániai kollaboratív robotok piacán „valahol 80–90% körül” van. A különbséget szerinte a helyi emberek, az ügyfél valós igényeinek helyszíni megértése és a megbízhatóság adja. 2026 áprilisában egy hamburgi bíróság ideiglenes intézkedéssel megtiltotta, hogy Németországban forgalmazzák az Elite Robots kínai cobotgyártó szoftverét, amelyről a Teradyne azt állítja, hogy a Universal Robots szoftverét másolta le.
Marius Rădulescu egy olyan számítással egészítette ki a választ, amely szerinte sok, első projektjénél tartó cégnek elkerüli a figyelmét: egy leálló gyártósor többe kerül bármilyen beszerzési árkülönbségnél. Alexandru Danciu ugyanezt mondta a gépekről: az alacsony induló ár semmit sem ér, ha a gép üzemeltetése többe kerül.
Őrök, tűzvédelem és a kamerák, amelyek már a falon vannak
A nap számainak jó része Lucian Mățăoanutól, a Hyperfy vezérigazgatójától származott. A cég biztonsági rendszerekhez írt szoftverrel indult, amelyet főként bankok használnak. Romániában – mondta – még mintegy 100 000 biztonsági őr dolgozik, egy őrhely pedig havonta körülbelül 4000 euróba kerül. A Hyperfy technológiával váltja ki vagy egészíti ki az őrzést, és ügyfeleinél 25%-os megtakarítást ér el az őrzési költségeken. Lucian Mățăoanu szerint a cégnek több mint 100 ilyen telepítése van.
A második téma a tűzvédelem volt. A márciusban hatályba lépett 17/2026-os sürgősségi kormányrendelet megváltoztatta az ügyfelekkel folytatott beszélgetéseket. A jogszabály előírja, hogy az üzemeltetők 24 órán belül jelentsék a tűzjelző és tűzoltó berendezések meghibásodását, és lehetővé teszi a tűzvédelmi engedély felfüggesztését, ha a rendszerek nem működnek. Azóta – mondta Lucian Mățăoanu – a cég „olyan tempóban, ahogy még soha” integrál különböző gyártók tűzjelző központjait, hogy az ügyfeleknek ne kelljen mindet kicserélniük. Becslése szerint Romániában a tűzvédelmi rendszerek 80%-a hiányos vagy nem működik.
Alapgondolata az, hogy a nagy gyárakban és raktárakban már most is több ezer kamera van. „Amit az emberi szem lát, azt egy kamera is látja” – mondta. Ugyanazon a videójelen több algoritmus fut: az egyik azt figyeli, hogy a dolgozók viselnek-e védősisakot, a másik jelzi, ha egy közlekedési útvonal el van torlaszolva, vagy ha valaki elesett. Arra a kérdésre, hogy miért éppen most történik a váltás, a sebességet említette: három-négy éve egy AI-próbaprojekt négy-hat hónapig tartott, ma négy-hat hétig. Négy-hat hónap alatt – mondta – az ügyfél érdeklődése „eléggé kihűlt”.
Pénz, hitel és a tegnapra kért áru
Lucian Chira kertelés nélkül nevezte meg a legnagyobb kihívást: a pénz, vagyis a beruházás és annak kockázata, hogy nem térül meg. Bogdan Băbușanu, a BOMA Prefabricate vezérigazgatója azt is elmondta, hogyan működik ez a gyakorlatban. Az építőipari ügyfelek „tegnapra” kérik az árut, a pénz viszont lassan jön. Nagy értékű készletek akadnak el, amikor egy infrastruktúra-projekt finanszírozása év közben leáll, egyes ügyfelek pedig fizetésképtelenné válnak. „A kapott hitelkeret és a fizetési határidő többszörösen fontosabb, mint a termék ára” – mondta. Az idei adóváltozások – tette hozzá – felboríthatják egy cég beruházási tervét, és újratervezésre kényszerítik. A második kihívásra, a szakemberhiányra a BOMA egyfajta belső iskolával válaszolt, ahol külső cégekkel közösen állítanak ki okleveleket.
Irinel Gogu, a Darcom Energy munkatársa ugyanerről a bizonytalanságról beszélt a napenergia területén. A kínai berendezések ára napról napra változik, így egy beárazott projekt a kivitelezésre a tervezett árrés alá kerülhet. Az állami támogatási programoknak pedig nincs olyan menetrendjük, amelyre tervezni lehetne. Közben az ipari ügyfelek mást kérnek, mint néhány éve: energiafüggetlenséget, saját fogyasztásra termelt áramot és azt, hogy kereskedhessenek az energiával.
Június végén az egyik napon, az esti csúcsidőszakban a villamos energia azonnali piaci ára Romániában elérte a megawattóránkénti 547 eurót. Arra a kérdésre, hogy ilyen árak mellett megéri-e még adatközpontokat építeni Romániában, a digitalizációs panel két előadója nyíltan elmondta, hogy nem ők a legalkalmasabbak a válaszra. Lucian Mățăoanu ennek ellenére inkább az „igen” felé hajlott, és más költségekre terelte a figyelmet: szerinte az év eleje óta a szerverek, a memóriák és a grafikus processzorok ára annyira megnőtt, hogy egyes projektek már nem tarthatók fenn. Ioan Drăgan különbséget tett: a nagy modellek betanítása nagyon drága, de Európában ritkán csinálják, a már betanított ügynökök futtatása viszont nem igényel óriási számítási kapacitást.
Az utolsó ember, aki ismeri a rendszert
Az első panel a moderátor egy mondatával zárult: „Örülök, hogy ennyit beszéltünk az emberekről, és nem termékekről, technológiákról, szolgáltatásokról.” A napirenden automatizálás, gyártás és digitalizáció szerepelt. A színpadon újra meg újra visszatért a kábelgyár kérdése: mit tesz egy cég, amikor elmegy az utolsó ember, aki tudja, hogyan működik a rendszer?
A RomâniaFrumoasă a konferencia médiapartnere volt. Az idézeteket a három panelről 2026. október 21-én készült saját felvételeinkről jegyeztük le; a román nyelvű megszólalásokat románból, Jean-Baptiste Quiqueran-Beaujeu szavait angolból fordítottuk magyarra. A cikk a román eredeti gépi fordításával készült.
Források
- Az IndustryShift Conference 2026 programja – FineEngineering Magazine
- INS: 3,4%-kal csökkent az ipari termelés 2026 első nyolc hónapjában – Informat.ro (angolul)
- Országos Stratégiai és Előrejelzési Bizottság: konjunktúra-felmérés, 2026. II. negyedév (románul)
- A tűzvédelemről szóló 17/2026-os sürgősségi kormányrendelet: mi változik – Digi24 (románul)
- A hamburgi bíróság ideiglenes intézkedést hozott az Elite Robots Deutschland ellen a Teradyne Robotics kérésére – The Robot Report (angolul)
- 547 euró/MWh az esti csúcsban – Financiarul.ro (románul)
