Ugrás a tartalomhoz
ROENHU

Itt készült · Oameni

Lill'Dots: a bögre, amely nem lehet kész holnapra

Siklodi Lilla kézzel, korong nélkül formáz bögréket egy kolozsvári tömbház nyolcadik emeleti lakásában. Egy bögrének két-három hét kell, amíg eljut ahhoz, aki megrendelte.


Adi Coco·2026. november 16.·8 perc·
Lill'Dots: a bögre, amely nem lehet kész holnapra
Fotó: AdiCoco.com
Festett fehér kerámiatálakkal, tányérokkal és bögrékkel teli asztal, a háttérben Siklodi Lilla dolgozik az ablak előtt, a Lill'Dots molinó mellett
A műhelyként is szolgáló lakás asztala a látogatás napján. A végében Siklodi Lilla egy eszpresszócsészét formáz.Fotó: AdiCoco.com

Az eszpresszócsésze elfér a tenyérben. Siklodi Lilla az egyik kezével tartja, a másik ujjaival a peremét simítja, az asztalra terített kék vásznon, egy sárga szivacs és egy sor faszerszám között. Közben beszél is, pedig – mint mondja – ez nem szokása: „Munka közben nem igazán szoktam beszélni, teljesen elmerülök benne, úgy tudok igazán koncentrálni.”

Ez a csésze nem lesz kész sem holnapra, sem a jövő hétre. Előbb szárad, aztán kétszer kerül kemencébe, a két égetés között pedig következik a festés és a mázazás. „Amikor valaki azt mondja, hogy holnapra kellene neki egy bögre, akkor az sajnos nem megy” – mondja nevetve.

Siklodi Lilla 27 éves, kolozsvári. Lill'Dots néven dolgozik, a műhelye pedig a saját lakása, egy tömbház nyolcadik emeletén. Itt formáz, fest és mázaz. Innen indul, a szerszámaival együtt, azokra a foglalkozásokra is, amelyeket máshol tart azoknak, akik saját kezűleg szeretnék elkészíteni a bögréjüket. Arra a kérdésre, hogyan fér össze egy rohanó város a kézzel készült tárgyakkal, azt feleli, hogy az emberek éppen ezt keresik: „Az emberek megint elkezdték keresni azokat a tevékenységeket, és visszatérnek hozzájuk, amelyekhez ott kell lenni, jelen kell lenni, nem lehet sietni.”

Siklodi Lilla szemüvegben és Lill'Dots logós kötényben egy kis agyagcsészét formáz kék vásznon, növényekkel teli ablak előtt
Az agyagot kék vásznon dolgozza meg, néhány faszerszámmal és egy szivaccsal.Fotó: AdiCoco.com

Lilla és a pöttyök

A név nem a „little dots”-ból jön, ahogy elsőre bárki gondolná. „Nem, a Lillából, mert Lillának hívnak, és a kezemen vannak ezek a pöttyök” – mondja. Egy négy pontból álló tetoválásról van szó az alkarján, amelyet a családja többi tagja is visel. Olyan nevet akart, amely összeköti a kezét a kézzel készült munkával, és még valamit: „Nem akartam, hogy feltétlenül magyar név legyen, mert azt akartam […], hogy minél több közösségbe, minél több városba eljussak.” Régóta várta, hogy valaki megkérdezze, honnan a név. „Nem nagyon kérdezik az emberek.”

Siklodi Lilla egy faajtó előtt áll, egyik kezével egy mellvédre támaszkodik; az alkarján néhány tetovált pötty látszik
Siklodi Lilla. Az alkarján, a mandzsetta alatt látszanak a pöttyök, amelyekről a Lill'Dots a nevét kapta.Fotó: a Lill'Dots archívuma

A kerámiát a járvány idején akarta kipróbálni, de akkor nem volt hová tanfolyamra mennie. 2023-ban tért vissza az ötlethez, amikor beiratkozott egy kétalkalmas workshopra: Kolozsváron talált egy tanfolyamot a GeosPotterynél, és az első perctől megszerette. Elhatározta, hogy karácsonyra készít néhány tárgyat a családjának és a barátainak. Akkor jött rá – mondja –, hogy „nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik”: a máznak illenie kell az agyaghoz, a hőmérséklethez és ahhoz, ahogyan a darabot kiégetik.

Környezettudományt, majd agronómiát tanult. Kerámiás képzése azon a tanfolyamon kívül nincs. Van viszont egy emléke az óvodából vagy az iskolából, már nem tudja pontosan: a gyurma, amellyel sokat elüldögélt, és nagyon aprólékosan dolgozott. A többi a gyakorlatból jött, az olvasásból és abból, amit ő úgy nevez: „sok próbálkozás és sok kudarc”. „Valahogy minden összefügg. A természet is, az agyag is, ez a tevékenység is” – mondja.

Két agyagporos kéz egy szerszámmal egy nyers csésze peremét formázza kék vásznon
A csésze a tenyérben nő, korong nélkül.Fotó: AdiCoco.com

Fehér agyag, fazekaskorong nélkül

A fazekaskorongot is kipróbálta. A kézi formázásnál maradt, mert úgy gondolja, így minden darab más lesz, mint a többi. A fehér agyagot választotta. Az agyagot, a szerszámokat, a festéket és a mázat az Interceramtól vásárolja, egy segesvári cégtől, amely kerámiaipari alapanyagokat és gépeket forgalmaz.

A népi kerámiához, például a korondihoz, nem érzi kötődőnek magát: nem használ sem vörös vagy fekete agyagot, sem hagyományos motívumokat és jelképeket. Amit csinál, az az ő szavaival „a régi hagyomány modern szála”.

Ecsetek, fa- és fémszerszámok és festékes tégelyek a kék munkavásznon
Az egész műhely elfér az asztal egyik sarkán: a szerszámok, az ecsetek és a festékes tégelyek.Fotó: AdiCoco.com

A formázást szereti. Festésben nem tartja magát „szuper tehetségesnek”, ezért a mintákat az interneten keresi, és néha barátnőkkel vagy alkotótársakkal együtt fest. A forma viszont akkor is az övé marad, ha a megrendelő egy bizonyos feliratot vagy rajzot kér: „Megvan a saját stílusom, ahogy dolgozom.”

Két egyforma darab nem készül. Ezt azoknak is megmondja, akik egy fényképpel jönnek, és pontosan az azon látható bögrét kérik: megpróbálja, de nem lesz ugyanolyan. Egyetlen általa festett virág sem lesz olyan – mondja –, mint a képen.

Vannak dolgok, amelyek nem sikerülnek neki. A nagyon nagy tálak száradás közben megrepednek, a magas vázákat pedig nem lehet tenyérből felhúzni: „Nem engedi a gravitáció és a technika.” Ezekhez korong kellene.

Vékony ecset pirosra fest egy domború masnit a tenyérben tartott nyers agyagcsésze falán
A masnit bélyegzővel nyomta a puha agyagba, majd olyan festékkel festette ki, amely nedves agyagon is használható.Fotó: AdiCoco.com

Hogyan készül egy kerámiabögre, napról napra

Formázás után a darab nagyjából egy hétig szárad, amíg a víz elpárolog belőle; nyáron, melegben kevesebb idő is elég. Következik az első égetés, a zsengélés, amelyből az agyag fehéren és keményen kerül ki. A darab ezután hazakerül, festés és mázazás következik, majd megy a második égetésre. Mindkét alkalommal két napot tölt a kemencében, Siklodi Lilla szerint 1000 fokon, hogy vízálló legyen, és ételhez, italhoz is használni lehessen.

A kemence nem a lakásban van, és nem is az övé. Egy kemence sok hőt termel, ezért máshol áll, ő pedig több darabot gyűjt össze minden út előtt. Lépésről lépésre számolva egyetlen bögre nagyjából tíz nap alatt elkészülhetne, ha éppen akadna szabad hely a kemencében. Az embereknek két-három hetet mond.

Nyers agyagból készült eszpresszócsésze, az oldalán pirosra festett masnival, a kék vásznon, egy sárga szivacs mellett
Az eszpresszócsésze a formázás végén. Innen kezdődik a száradás.Fotó: AdiCoco.com

A legnehezebb – mondja – a mázazás. Addig szinte mindent ki lehet még javítani: az agyagot újra be lehet nedvesíteni, a finom repedést csiszolópapírral el lehet tüntetni még az első égetés után is. A máznál már nincs visszaút. „Ha […] hagytál egy foltot, és ott nincs máz, oda az egész munka, oda az egész folyamat.” A máz nélküli folt beszívja a vizet, a darab pedig használhatatlan lesz.

Minden tárgyba belenyomja a Lill'Dots feliratú bélyegzőt. „Amikor nem felejtem el” – teszi hozzá. A céges megrendelésekhez elkéri a logót, 3D-nyomtatott bélyegzőt rendel, és azt nyomja az agyagba.

Egy kézben tartott fehér kerámiatányér alja, belenyomva a Lill'Dots név
A kézjegy: az agyagba nyomott név minden darab alján.Fotó: AdiCoco.com
Apró sárga, rózsaszín és fehér műanyag bélyegzőkkel teli kerámiaedény, néhány továbbival a kék vásznon
A 3D-nyomtatott bélyegzők: masnik, pillangók, betűk, rendelésre készült logók.Fotó: AdiCoco.com

Ami nem látszik egy bögre árában

A megrendelések privát üzenetben érkeznek, az Instagramon és a Facebookon. A legtöbb ajándéknak készül. Egy kávézó eszpresszócsészéket rendelt tőle, a cégek pedig csapatépítőkre hívják. Vásárokra is hívták már, de még nem jutott el: egy vásárhoz készlet kell, neki pedig megrendelései, foglalkozásai és mindezek mellett állása is van: a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériumnál is dolgozik.

Fehér kerámiabögre, kívül-belül apró piros szívekkel, sötét asztalon
A bögre fala őrzi az ujjak nyomát.Fotó: AdiCoco.com

Egy bögre 45 lejtől nagyjából 100 lejig terjedő áron kapható, mérettől, űrtartalomtól és bonyolultságtól függően. Az árra – mondja – még senki sem panaszkodott; aki sokallja, nem veszi meg. Igyekszik megfizethető szinten tartani, mert azt szeretné, hogy a tárgyai eljussanak az emberekhez. Aki az ő bögréjét egy bolti bögréhez hasonlítja, az az utat nem látja: „Én két-három hétig úgy dolgozom, hogy nem fizetik ki a munkámat, amíg a megrendelő meg nem kapja a terméket.”

Sokan tőle tudják meg, mennyi ideig tart. Azt hitték – meséli –, „hogy csak olyan, mint a TikTokon, milyen szép, milyen gyors”. Eleinte ő is így gondolta: vesz agyagot, és kiégeti az otthoni sütőben.

Nagy, egyenetlen falú fehér kerámiatál, narancsokkal és zöld levelekkel festve
Narancsokkal festett tál. A nagyon nagy tálak – mondja – még nem sikerülnek neki.Fotó: AdiCoco.com

A foglalkozásokon, amelyek általában két órát tartanak, mindenki maga formázza meg a bögréjét. Ő aztán elviszi a darabokat, kiégeti, és visszahozza őket. Egy egyéni foglalkozás személyenként 200–250 lejbe kerül, attól függően, hogy ki mit szeretne készíteni, és hány alkalomra van szükség. Sokan azt mondják neki, hogy olyan, mint egy terápia; az ő magyarázata gyakorlatias: az agyag nem vár. „Nem mondhatod azt, hogy »na, hagyom holnapra«, mert megkeményedik.”

Siklodi Lilla egy hosszú asztal fölé hajolva segít egy résztvevőnek agyagbögrét formázni, körülöttük mások is dolgoznak
Siklodi Lilla az egyik foglalkozáson.Fotó: a Lill'Dots archívuma
Siklodi Lilla keze egy résztvevő agyagbögréjén mutatja, hogyan kell elsimítani a peremet
A foglalkozásokon mindenki maga formázza meg a bögréjét.Fotó: a Lill'Dots archívuma

A barátai és családja besegítenek a festésbe vagy a nagyobb megrendelésekbe, de ennél nagyobbra nem akar nőni. Havonta mintegy 40 darabot készít, időszaktól függően többet vagy kevesebbet. Emellett havonta legalább két-három foglalkozást is tart. „Nem akarom […], hogy tízfős csapatom legyen, amellyel a megrendeléseket csináljuk, én akarom megcsinálni őket.”

A teljes interjú Siklodi Lillával, amelyet az eszpresszócsésze formázása közben vettünk fel (román nyelven):

A teljes interjú Siklodi Lillával a YouTube-on

A műhely, amely összecsomagolható, ha barátok jönnek

A műhely valójában nem foglal el egy szobát. A vásznat, a szerszámokat és a tégelyeket össze lehet szedni és félre lehet tenni, ha barátok jönnek látogatóba, aztán újra elő lehet venni. „Inkább a kész darabok foglalnak sok helyet” – mondja Siklodi Lilla. Egyszer szeretne külön műhelyt, a városban vagy valahol vidéken, közelebb a természethez. Egyelőre itt van.

Kék szélű fehér kerámia hamutartó, az alján kék betűkkel: Smoking instead of crying
A feliratos hamutartó.Fotó: AdiCoco.com

A látogatás napján tele volt az asztal: eszpresszócsészék, apró virágokkal festett tányérok, egy hamutartó „Smoking instead of crying” felirattal, egy macskafejet formázó fedeles edény.

Fekete-fehér macskafejet formázó kerámiaedény, zöld szemekkel, a fedelén hegyes fülekkel
A macskás edény.Fotó: AdiCoco.com

Egy hullámos szélű tálon kézzel írt házassági évfordulós jókívánság áll kétszer: egyszer románul, egyszer magyarul.

Hullámos szélű fehér kerámiatál, rajta két kézzel írt szöveg, az egyik románul, a másik magyarul
„Egy boldog házasság titka? Szeretet, türelem és sok együtt megélt szép pillanat.” Fölötte ugyanez a jókívánság románul.Fotó: AdiCoco.com

Az emberek azt képzelik, hogy tele a lakása kerámiával. Főleg prototípusai vannak – mondja –, meg azok a darabok, amelyek „teljes kudarc” voltak, mert valami baj volt a mázzal. Mindezek közül egyet használ: az első bögrét, amelyet egyedül készített, azt, amelyiknek megrepedezett a máza. Kávét nem iszik. Teát iszik.

Alacsony, füles kerámiabögre apró piros szívekkel, agyagtól fehér ujjhegyeken tartva
Az első bögre, amelyet egyedül készített. Otthon ezt használja.Fotó: AdiCoco.com

A kék vásznon ott marad az eszpresszócsésze, az oldalán a piros masnival. Egy hétig kell száradnia.

Siklodi Lilla a munkaasztalnál ül, a fényképezőgépbe mosolyog, előtte a kék vásznon a nyers agyagcsésze
Siklodi Lilla az interjú végén.Fotó: AdiCoco.com

Az interjú és a fényképek 2026. augusztus 24-én készültek a kolozsvári lakásban, amely műhelyként is szolgál. Az interjú román nyelven zajlott; az idézeteket saját felvételünkről jegyeztük le, és románból fordítottuk magyarra. Az életkort, a munkahelyet, a tanfolyam nevét, az árakat és a darabszámot Siklodi Lilla utólag, írásban közölte. Résztvevőkkel tartott foglalkozáson nem voltam jelen, és a kemencét sem láttam; a két foglalkozáson készült fénykép és az álló portré a Lill'Dots archívumából származik.

A cikk magyar változata gépi fordítással készült a román eredetiből.


Források

Hírlevél

Ha tetszik, amit olvasol, iratkozz fel.

Heti egy e-mail, vasárnaponként, az új cikkekkel. Reklámok nélkül.

AC

Főszerkesztő · Fotóriporter

Adi Coco

Adi Coco 1994-ben kezdte újságírói pályáját a „24 ore mureșene” lapnál, majd az „Adevărul” és a „Cotidianul” tudósítója volt. 2000 óta hivatásos fotográfus, és a RomâniaFrumoasă főszerkesztője.

A szerzőről →