Az AI-buborékról — és arról, hogy a fotósok már húsz évvel ezelőtt átestek egy változatán, amikor megjelentek az automata fényképezőgépek. Mi marad, miután kipukkad egy buborék, és ki tudja igazán használni azt, ami marad.
---
Nekem ez az egész AI-történet erősen a dotkom-buborékot juttatja eszembe.
A kilencvenes évek végén egyik napról a másikra tűntek fel cégek, amelyek „.com"-ot tettek a nevükbe, pénzt gyűjtöttek és azt ígérték, megváltoztatják a világot. 2000. március 10-én a Nasdaq index elérte az 5048 pontot. Két és fél évvel később 1114-en állt — csaknem 78%-os esés. Több mint ötezermilliárd dollár párolgott el. Az index csak 2015-ben, tizenöt év múlva nyerte vissza a csúcsát.
Azok közül a cégek közül sok eltűnt. Az internet viszont nem tűnt el velük. Épp ellenkezőleg.
Ami megmaradt, megváltoztatta a világot. Az Amazon részvénye az 1999. decemberi nagyjából 106 dollárról 2001 végére 6 dollár alá zuhant — több mint 90%-os veszteség. Nem tűnt el. Az eBay sem. És rengeteg olyan szolgáltatás, amelyet ma gondolkodás nélkül használunk, pontosan abból a hullámból született.
Azt hiszem, az AI-jal is valami hasonlót fogunk látni. Egy csomó sebtében összerakott termék, köztük sok „vibe-coded", valószínűleg nem éli túl. Ettől még a technológia nem jövő nélküli felhajtás. Azok, amelyek tényleg megoldanak egy problémát, méghozzá jobban vagy olcsóbban, egész iparágakat forgathatnak fel.
Ezt a filmet már láttam, csak épp belülről
Ami érdekesnek tűnik: a fotósok ennek a történetnek egy változatán szinte mindenki másnál korábban estek át.
A kétezres években az automata digitális fényképezőgépek bárki számára elérhetővé váltak. Egyszeriben minden ember megnyomhatott egy gombot, és jól exponált, jól élesre állított képet kapott anélkül, hogy bármit is tudott volna bármiről. Ez pedig nagyon elterjedt illúziót szült: hogy úgy lehet fényképezni, mint egy profi, mert ugyanaz jelenik meg a kijelzőn.
Persze megvolt az esélye, hogy ezer, találomra elkészített képből kettő-három jól sikerül. És két-három jó kép, kiemelve a szövegkörnyezetéből és egymás mellé téve, azt az érzést kelti, hogy értesz hozzá.
Csakhogy a profi nem az, aki alkalmanként eltalálja a jó képet. Hanem az, aki meg tudja ismételni. Aki még mielőtt felemelné a gépet, tudja, mit akar és hogyan jut oda. Aki ezt meg tudja csinálni egy esküvőn, ahol az időt nem lehet visszatekerni, egy portrén, ahol az előtte álló embernek öt perce van, és olyan terepen, amelyet nem ő választott.
Ez nem azt jelenti, hogy azok közül, akik akkoriban egy automata géppel kezdték, senki nem jutott el a profi szintre. Eljutottak. De több száz óra tanulás és több ezer óra gyakorlás után jutottak el oda — vagyis pontosan azon az úton, amelyet eredetileg megpróbáltak lerövidíteni.
És van még egy részlet, amely szerintem a lehető legjobb lábjegyzet a buborékokról szóló beszélgetéshez. Annak az automatagép-hullámnak is volt csúcsa: 2010-ben 121 millió fényképezőgépet szállítottak világszerte. Aztán jött a telefon. 2023-ra ez a szám 94%-kal esett vissza.
A kompakt fényképezőgépek buboréka is kipukkadt. A fényképezés nem tűnt el.
Az AI nem törli el a tudásodat. Megdrágítja
Ez az, amit az egész vitában a legfontosabbnak tartok, és amiről a legkevesebb szó esik.
Amikor képet generálok, nem csak annyit mondok neki, hogy „csinálj egy szép fényképet". Megmondhatom, milyen gyújtótávolságot akarok, milyen szögből, milyen rekesszel, hogyan essen a fény, mekkora mélységélességgel, hogyan álljon a kompozíció. Nyilvánvaló, hogy sokkal nagyobb eséllyel jutok el valami hihetőhöz, mint az, aki ezeket nem ismeri. Nem azért, mert okosabb vagyok, hanem mert tudom, mit kérjek.
A tapasztalat a másik irányban is segít, ami ugyanolyan fontos: hogy meglássam, mikor nem stimmel valami. Egy lehetetlen fény. Egy perspektíva, amely nem áll össze. Optika, amely nem illik a képhez. Tükröződések, amelyeknek nincs honnan jönniük. Az a fajta hiba, amit az AI még mindig termel, de amit nem veszel észre, ha nem töltöttél éveket azzal, hogy nézd, valójában hogyan viselkedik a fény.
Egy példa, hogy ne maradjon a beszéd szintjén
A cikk elején látható fénykép az enyém, drónnal készült a Vidraru-gátnál, 2026 júliusában, a tározó feltöltése közben.
Az alábbi kép AI-jal készült, ugyanarról a témáról.
Elöljáróban le kell szögezni, hogy nem rossz. Görgetés közben átmegy. Mégis négy kört rajzoltam rá:
1. Két gát van. A fő koronázósáv mögött feltűnik egy második, ívelt betonfal, saját korláttal — mögötte pedig nem víz van, hanem száraz meder. Gát a gát mögött, közöttük semmi.
2. A leürítőmű semmit nem ereszt le. Betonformák halmaza, zsilipek, vezetékek, surrantó és energiatörő medence nélkül. A gát lábánál pedig nem indul folyó — csak egy pocsolya.
3. A gátfal közepén futó járda balról indul, és a levegőben ér véget.
4. Kifejlett nyírfák nőnek közvetlenül a falhoz tapadva, olyan léptékben, amely ellentmond az építmény magasságának.
És van valami, amit a körök nem tudnak megmutatni: a fény. Egyenletesen borult ég, sehol egyetlen vetett árnyék. Ez a generátor biztonságos választása — semmit nem ront el, mert semmit nem kockáztat. Az árnyékokat nehéz jól megcsinálni, ezért bele sem kezd.
Ezek közül egyik sem szúr szemet egy futó pillantásra. Mindegyik szemet szúr, ha évekig nézted, hogyan épül egy gát és hogyan esik a fény a betonra.
Valószínűleg ugyanígy van ez a programozásban, az orvoslásban, a designban, a marketingben vagy bármely más területen. Az AI sokkal hozzáférhetőbbé teszi a kivitelezést. De nem tölt automatikusan húsz év tapasztalatot a fejedbe. Olyan eszközt ad, amely gyorsan végrehajtja, amit kérni tudsz — és ugyanolyan gyorsan végrehajtja a butaságot is, ha nem tudod, mit kérj.
A kettő közötti különbséget nem az eszköz teszi. Hanem az ember, aki előtte ül.
„Igen, de az AI magától fejlődik"
Ez az egyetlen komoly ellenérv mindarra, amit fent leírtam, és igaza van.
Az automata gépnek volt plafonja. Megoldotta az expozíciót és az élességet, és nagyjából ennyi. Bármennyit is tökéletesedett, ennél magasabbra nem jutott. Az AI-nak nincs ilyen plafonja — vagy legalábbis innen nézve nem látunk ilyet. Tehát a szakadék aközött, aki tudja, és aközött, aki nem, nemcsak szűkülhet. El is tűnhet.
Szerintem éppen ez a legvalószínűbb változat. És mégsem változtat a következtetésemen.
Mert az automata gép teljesen megoldotta az expozíciót. Ma már nincs ember, aki azért rontana el egy fényképet, mert eltévesztette a záridőt. Az a probléma halott. A fényképezés mégsem halt meg vele — az érték egyszerűen feljebb került, onnan, hogy „kaptam egy helyes képet", oda, hogy „megkaptam azt a képet, amit akartam".
Ez a kettő nagyon különböző dolog. Az automata gép bárkinek adott helyes fényképet. Senkinek nem adta meg a szándékolt képet.
Az a gyanúm, hogy most is ugyanez fog történni. Ha a kivitelezés ingyenessé válik, akkor a kérdés többé nem az, ki tudja elkészíteni a képet, hanem az, ki tudja, melyik képet érdemes elkészíteni, kinek és miért. És ki veszi észre az eredményre nézve, hogy valami nem stimmel.
Ez az ítélőképesség pedig — az a részed, amely azt mondja, „nem, ez nem néz ki jól", még mielőtt meg tudná magyarázni, miért — továbbra is a hosszú úton épül fel. Egyelőre nem ismerek hozzá rövidítést.
Lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy ez a rész is automatizálódik a maga során. Csak azt jegyzem meg, hogy eddig minden technológia, amely azt ígérte, elmozdítja a határvonalat, valóban elmozdította — de nem törölte el.
Tehát
Talán nem az a kérdés, van-e AI-buborék. Valószínűleg van, és épp elég felhajtás körülötte.
Az érdekesebb kérdés az, mi marad, miután kipukkad — és ki tudja igazán használni azt, ami marad.
A magam tapasztalatából a második részre a válasz soha nem változott, technológiától függetlenül: azok, akik előtte megcsinálták a házi feladatukat.
---
Adi Coco fotós, a GyönyörűRománia szerkesztője.
---
SZERKESZTŐI JEGYZETEK — közlés előtt törlendő
Hero: hero-bula-ai-HU.jpg, a mappa gyökerében. Nem szerepel a cikk törzsében — külön töltődik fel a CMS-be. A rajta lévő alcím, „Ez a fénykép valódi. A cikkben lévő nem.", a közösségi kártyára készült, ahol a kép képaláírás nélkül utazik.
Lokalizált képek. A figyelmeztető sáv bele van égetve a képpontokba, ezért a magyar cikk a megjelölt kép és a részlet -HU változatát használja. Ne a román fájlokat tedd ide — a sáv románul jelenne meg.
A számadatok. Mind ellenőrizve. Nasdaq: Goldman Sachs · EBSCO Research. Amazon: CNBC — a mélypont pontos értéke forrásonként eltér (5,51 és 8,37 dollár között, attól függően, melyik dátumot vesszük), ezért szerepel a szövegben „6 dollár alá" és „több mint 90%". Fényképezőgépek: CIPA-adatok, PetaPixel nyomán.
Fordítási döntések, amelyeket érdemes jelezni:
- A román cím, „Din o mie de cadre, două bune", szó szerint „ezer képkockából kettő jó". A magyar a rövidebb, ütősebb sorrendet kívánja, innen az „Ezer képből kettő jó" — amely a heróra is két kiegyensúlyozott sorban fér ki.
- „Ți le scumpește" — a román egyszerre jelenti azt, hogy drágábbá és hogy értékesebbé tesz. A „megdrágítja" ugyanezt a kettősséget viszi tovább.
- A gátépítési szakszavak ellenőrizve: coronament → koronázósáv, bazin disipator → energiatörő medence, jgheab → surrantó, vane → zsilipek. Ha a CMS-ben más terminológia szokásos, ezek cserélhetők a szöveg sérülése nélkül.
- „Vibe-coded" meghagyva angolul: a magyar szakmai nyelvben is így használják, fordítása elveszítené a regisztert.
- A magyar szövegben a márkanév GyönyörűRománia, a hivatkozások a /hu/cikkek/... változatokra mutatnak. Az AdiCoco, Adi Coco és RomâniaFrumoasă saját márkanevek, ezek soha nem fordítandók.
