
A Porte Lafayette 3 ajtajának kilincsein fehér-zöld műanyag lánc lóg, olyan, amilyennel parkolót szoktak lezárni. Az üveg mögött a fémredőny teljesen le van húzva. Az ajtón még mindig ott a felirat: „Poussez / Push”.
November 7., szombat van, valamivel tizenegy után, és a Galeries Lafayette nyitva tart. Egyetlen ajtón lehet bemenni, a főbejáraton, azt is leszűkítették. A biztonsági őrök mellette állnak; nem láttam, hogy egyetlen táskát is átnéztek volna. Bent szól a zene, néhány üzlet már feldíszítette a karácsonyfát, a Prada és a Louis Vuitton pedig készen áll az eladásra. Ilyenkor még kevesen vannak. Azok közül az üzletek közül, amelyek mellett elmentem, egy volt zárva: a Graff ékszerüzlet, a bejáratában két bézs paravánnal és mellettük egy kabátos őrrel.

Kint, a boulevard Haussmannon süt a nap, tiszta az ég, de a kirakatok nem látszanak. Mézszínű OSB-lapok, azaz préselt faforgácslapok takarják őket a járdától az előtetőig. Frissen vágott fa szaga érződik. Az egyik lapra valaki kék festékszóróval nagy szemű arcot rajzolt.

Az a Párizs, amelyet ezen a hétvégén találtam, három sor embert állít ugyanarra a járdára. A turista a kirakatokért jött, és a deszkát fényképezi. A luxusüzlet mögötte tovább árul, és ráírta a fára, hogy nyitva van. A párizsi mindkettő mellett elmegy; neki a fa már díszlet.
A deszkáknak születésnapjuk van: október 17. Azon a szombaton a drágulás elleni, a középiskolákból indult tiltakozások Párizsban betört kirakatokkal és kifosztott üzletekkel értek véget. A Galeries Lafayette-nél több tucat fiatal poroltókkal törte be a kirakatokat, és bement az áruért, írta a Franceinfo. A francia kormány 450 megrongált vagy kifosztott üzletet számolt össze a fővárosban. Ma sorozatban a negyedik tüntetéses szombat van.
A kirakat a másik oldalról
A Galeries Lafayette-től gyalog indultam a Madeleine felé. A boulevard des Capucines-en, egy bedeszkázott fal tövében valaki takarók között kuporgott, mellette egy kiskutya, a járda közepén egy pohár. Kicsit odébb a Café de l'Olympia terasza tele volt, néhány lépésre egy bedeszkázott kirakattól. Egy hegyi felszereléseket árusító üzlet ajtaja nyitva állt, mellette OSB-fal, rajta rózsaszín macska.


A Madeleine mellett bementem a Ralph Laurenhez, hogy megnézzem, milyen egy elbarikádozott kirakat a másik oldalról. Olyan, mint egy fal. A spotlámpák továbbra is a deszkát világítják meg, a cég neve az üvegen át fordítva olvasható, előtte pedig egy állványon pehelydzsekik lógnak: fekete, piros, lila, narancssárga.

Szirénák a Champs-Élysées-n
A Place de la Concorde-on, háromnegyed egykor a CRS, a francia rohamrendőrség emberei egy fémkordon mellett álltak, a pajzsuk mellettük. A rendőr-prefektúra itt betiltotta a „sárgamellényesek” gyülekezését. Ami ezután történt, azt a francia sajtóból tudom: délután mintegy harminc ember mégis leült a földre, körbezárták őket, és fejenként 135 euróra bírságolták. Az engedélyezett menet a város másik felében vonult, a Place de la République és a Place de la Nation között: a rendőrség számítása szerint 46 000-en, a szervezők szerint 75 000-en voltak. Én akkor már a Champs-Élysées-n jártam.

A sugárút alsó végén nem járt autó. A fák alatt két láthatósági mellényes munkás állványt tolt a girlandokkal díszített faházak között. Feljebb járt a forgalom. Két-három percenként rendőrsziréna hallatszott, fölöttünk helikopter. Időnként elment egy mentőautó. Két óra tájban a Diadalív felől motoros rendőrök oszlopa ereszkedett le, közel százan, bekapcsolt szirénával, a lámpáknál sem álltak meg.


Egy pillanatig sem éreztem magam veszélyben. Arra, hogy tüntetés napja van, csak a rendőrség, a szirénák és a fa emlékeztetett.
„Nyitva” – fára írva
Szinte minden táblán, amelyet láttam, ugyanaz állt: az üzlet nyitva van. Felirat nélkül a barikád az ellenkezőjét sugallja. A Champs-Élysées-n a Monoprix bordázott lemezzel fedte be a kirakatait, és föléjük egy nyilat tett: „Magasin ouvert”. A Calvin Klein feketére festette a tábláit, és fehér betűkkel ráírta: „Open Now”. A Lacoste az acélt választotta: fehér háló takarja az egész földszintet, rajta keresztül olvasható a név. A Guerlain ajtajának két oldalán fekete táblák állnak, az egyiken fehér papírlap: az üzlet továbbra is nyitva tart, a megszokott időben. Az ajtóban egy öltönyös férfi fogja a kilincset. Néhány üzletnél a munkások éppen akkor szerelték fel a lapokat, amikor arra jártam.



Egy OSB-falra, a platánok árnyékában valaki glóriás macskát rajzolt. Mellé azt írta: „Paris”, és két szívet tett hozzá.

„Mi történhetne vele?”
Én is azt tettem, amit a turisták: vettem egy doboz macaront a Pierre Hermétől, körülbelül harminc euróért. A három ízből csak a pisztácia maradt meg bennem. 13.28 volt.

Hét perccel később, a Lacoste és a McDonald's között, a PSG klubüzlete mellett egy férfi ült a járdán, hátát egy lámpaoszlopnak vetve. Mellette, egy kartonon, rózsaszín takaró alatt két kutya aludt. Körülöttük galambok sétáltak.
Valaki segítségével beszéltem vele, aki franciára fordított. Magáról semmit sem mondott. A kutyákról beszélt, ők az élete. Az egyiket elütötte egy autó, azóta beteg. A kezelés sokba kerül, a koldulásból összegyűlt pénz gyógyszerre megy el. Egy közeli bisztró étellel, néha pénzzel is segíti.
A tüntetésekhez semmi köze, mondja. Ő a kutyákkal van. Nem fél tőlük. „Mi történhetne vele?” – így fordították le nekem.
Sajnáltam, de nem adtam neki semmit. Amióta a bankkártya a telefonon van, ritkán van nálam készpénz.

A Szajnán túl és vissza
A Diadalívnél, két óra negyven körül az emberek az úttest közepén fényképezték egymást, egy emeletes városnéző busz mellett.
Délután Uberrel átmentem a Szajnán, a Le Bon Marché-ig. Ott is rácsok: kívülről zártnak tűnt. Bent sokkal többen voltak, mint délelőtt a Galeries Lafayette-ben.
A városnak abban a részében, ahonnan a menet elindult, Cristi Corchiș kollégám járt. A Place de la République-re, mint mondta, csak azután engedték be, hogy a rendőrök beolvasták a személyi igazolványát. Aztán a telefonjával végigment a boulevard de Magentán, néhány száz méterre a tértől. Én nem jártam ott; csak azt tudom, ami a fényképein látszik: tetőtől talpig graffitivel borított redőnyök, és egy thai szalon, amelynek a kirakata helyén deszka van, az ajtaján pedig egy halloweenről ott maradt plakát. A járdán két nő megy el a deszka mellett, meg sem állnak.

Ötkor mentem vissza a Champs-Élysées-re. Esteledett, a kirakatok ki voltak világítva. Az IWC-nél acélhálón át látszanak az órák.

Vasárnap, két sofőr
Másnap, vasárnap több utam is volt. Az Ubert választottam. A sofőrök közül ketten támogatják a tüntetéseket, mindketten egy-egy fenntartással.
Mimoun vitt a szállodába. Negyven és negyvenöt év között jár, Tesla Model Y-t vezet, amellyel nagyon elégedett, és jól beszél angolul, erős, dallamos párizsi akcentussal. Megmondtam neki, nevetett. Marokkóból jött tanulni, beleszeretett egy párizsi évfolyamtársába, és itt maradt. Húsz éve házasok, két gyerekük van.
A tüntetések sokat ártanak a turizmusnak, mondja. A követeléseket megérti, sőt támogatja is; a rombolással nem ért egyet. Egy kiskereskedőre gondol, akinek a boltjában az egész család dolgozik, és aki egy reggel arra megy be, hogy több év munkája odalett. És akinek elölről kell kezdenie, ha van miből.
Az Eiffel-toronytól Sébastien vett fel. Huszonöt év körüli, törve beszéli az angolt, de gyorsan és jókedvvel.
A központtól messze lakik, egy rossz hírű környéken. Olcsóbb, mentegetőzik. Havonta mintegy 700 eurót fizet két szobáért, vagyis egy hálószobáért. Csótányai vannak, a meleg víz és a fűtés pedig akkor jön, amikor jön. Kedvem lett volna megmondani neki, hogy nálunk, a bukaresti Drumul Taberei negyedben is így van.
A tüntetésekről dühösen beszél. Egyetért velük: így nem lehet tovább élni, és ő semmi kilátást nem lát. Megkérdeztem, volt-e valamelyiken. Nem. Veszélyes, hallott megcsonkított emberekről, kivert szemekről.
Nem túloz. A mulhouse-i ügyészség vizsgálatot indított, miután egy 17 éves lány az október 17-i tüntetésen elveszítette az egyik szemét. Ugyanazon a napon Saint-Étienne-ben egy fiatal férfi a fél kezét veszítette el. Az AFP hírügynökség szeptember közepe óta legalább 20 olyan embert számolt össze, akit a rendőrség lövedékei és gránátjai súlyosan megsebesítettek.
Hétfő
Hétfőn, november 9-én bementem egy Creed parfümériába. Az üveg több helyen megrepedt. Mögötte deszka van. A deszka előtt a parfümösüvegek piramisban állnak.

A terepi megfigyelések 2026. november 7-én, szombaton készültek, a Galeries Lafayette – Madeleine – Concorde – Champs-Élysées – Le Bon Marché útvonalon, valamint november 9-én, hétfőn (a Creed parfüméria). A két sofőrrel november 8-án, vasárnap beszéltem, angolul; csak a keresztnevükkel szerepelnek. A boulevard de Magentán készült fénykép Cristi Corchiș felvétele. A tüntetésekre és a sérültekre vonatkozó adatok a francia sajtóból és az alább idézett hírügynökségektől származnak.
A cikk magyar változata gépi fordítással készült a román eredetiből.
Források
- France 3 Paris Île-de-France: a november 7-i menet útvonala és a lezárt metróállomások
- La Clé Publique: a november 7-i tüntetők száma és a Concorde-on kiszabott bírságok
- NPR: a francia kormány szerint 450 üzletet rongáltak meg vagy fosztottak ki Párizsban
- NPR: a Mulhouse-ban és Saint-Étienne-ben október 17. után indított vizsgálatok
- CP24 / AFP: szeptember közepe óta legalább 20 súlyos sérült
- Franceinfo: a Galeries Lafayette megrohanása október 17-én este
- LSA: a Champs-Élysées üzletei elbarikádozzák magukat október 17. után





