Utolsó banki munkanapján Anca Iftime reggeltől estig telefonált. Nagyjából háromszáz ügyfél tartozott hozzá, és nem akart egy olyan e-maillel elköszönni, amely közli velük, hogy hétfőtől más kezeli a portfóliójukat. Mindegyiket felhívta.
Másnap visszament az irodába – a szerződését addigra felbontották –, hogy összeszedje a holmiját. Az amerikai filmekből ismert kartondoboz elmaradt.
„Csak nekem nem doboz jutott, hanem egy szatyor – mondja. – Néhány fényképpel, mindenféle irattal, amit az ember összegyűjt az íróasztalánál […], képeslapokkal, tanfolyamokkal…”
Családi fotókat sosem tartott ott. A diplomáit vitte el. „A tanfolyamokat, nagyon sok tanfolyamot, igen, és a könnyeket, amelyeket próbáltam csendben lenyelni.”
2024 októbere volt, és mögötte húsz év és öt hónap banki pálya maradt – egy Kovászna megyei bankfiók ügyfélpultjától a több millió eurós vagyonú ügyfelekig. Előre nézve semmi sem volt biztos: egy saját zsebből kifizetett jógaoktatói képzés és hat hónapra elegendő megtakarítás.
Még egy évig ezután is megnyitotta a Bloomberget. És a Reuterst. „A húsz év alatt beléd rögzült szokások valahogy veled maradnak egy kicsit azután is, hogy kilépsz a rendszerből.”
Két évvel később egy augusztusi estén, egy észak-bukaresti tömbház tetején olyan órát tart, amelyen senki sincs jelen. A tanítványai online kapcsolódnak be, a képernyő túloldaláról.
Lassan léptem, mezítláb, a tető meleg betonjára. Nem akartam, hogy a lépteim hallatsszanak az órán. Mély volt a csend – távol a város zajától, időnként felrikoltott egy sirály. Anca Iftime a matracán, a telefonnal egy állványon, vezette tovább az órát, szóban irányítva a mozdulatokat.
Egy nő egyedül a legfelső emeleten, miközben felgyúlnak a város fényei.
<!-- ============================================================
EMBED YT – A TELJES INTERJÚ
Interjú Anca Iftiméval, a tetőn forgatva, Észak-Bukarest, 2026. augusztus 19.
A lejátszó alá, képaláírásként:
A teljes interjú Anca Iftiméval, 2026 augusztusában forgatva. Videó: AdiCoco.com
============================================================ -->
A pénzügyi oktató
A szakma, amelyet abban a szatyorban hagyott, a privátbankárság, és Romániában nagyon kevesen tudják, mit jelent a gyakorlatban. A privátbankár olyan ügyfelek portfólióját kapja meg, akiknek fejenként „több mint 250 000 euró” van a számláikon – mondja –, és el kell magyaráznia nekik, mit kezdhetnek a pénzzel.
Nem lehetőségvadász, helyesbít. „Sokkal inkább oktató. Pénzügyi oktató.”
Az ügyfelei az ő leírása szerint jórészt vállalkozók – emberek, akik nagyon értenek a saját üzletükhöz, és teljesen felkészületlenek arra a napra, amikor az üzlet befut. „Senki nem teszi fel magának a kérdést, amikor belevág egy üzletbe: »De vajon mit fogok csinálni, amikor 300 000 euró lesz a számlámon?« Nem. És amikor tényleg megtörténik, kicsit felkavarja őket. Szó szerint: »És most mit csináljak?«”
A munka többi része odafigyelés. „Hallgatsz és figyelsz. És figyelsz és figyelsz és figyelsz. Mert valójában ebből az odafigyelésből születik meg minden lehetőség.”
Az út odáig nem a pénzügyeken át vezetett. Politika- és közigazgatás-tudományt végzett a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, az audit és pénzügyi tanácsadás mesterképzést pedig később, az első munkahelye mellett végezte el – ez egy Kovászna megyei bankfiók ügyfélpultja volt, 2004-ben. Az OTP Bank Romániánál töltött két év után tizenegy és fél év következett a Piraeus Bank Romániánál: treasury-üzletkötő, majd vezető üzletkötő az intézményi értékesítésen, azután privátbankárság nagy vagyonú ügyfeleknek és az osztály megbízott vezetése. 2018-tól ugyanannál a banknál dolgozott tovább, amelynek új neve First Bank lett; 2022-től a Raiffeisennél.
Az önéletrajzában egy tízről huszonnyolc millió euróra növelt portfólió szerepel. Egy ügyfélnek 40%-os tőkenyereség, feltörekvő piaci államkötvények aktív kereskedéséből. És több mint száz órányi megbeszélés a MiFID II, vagyis annak az európai irányelvnek a bevezetéséről, amely előírja a banknak, hogy ellenőrizze, valóban érti-e az ügyfél a terméket, amelyet megvásárol.
Ez a szabály vele maradt azután is, hogy kilépett a rendszerből. „Ha nehezedre esik elmagyarázni, az azt jelenti, hogy nem értetted meg. Akkor pedig áss mélyebbre.”
A számvetés
Készített-e kockázatelemzést a saját távozásáról? „Nem. Nem, nem.”
Személyes ár a tízről huszonnyolc millióra növelt portfólióért. „Nem érzem, hogy bármilyen árat fizettem volna érte, mert a munkámat végeztem.”
Érvek és ellenérvek papíron. „Nem, mert akkor valami nagyon matematikai dolog lett volna belőle. És amikor a szíved szerint választasz, ott nincs matematika. Ott semmilyen matematika nincs.”
Egyetlen számítás. „Amikor eljöttem, hat hónapra elég megtakarításom volt, vagyis, mondjuk, ha hat hónapig nem keresek semmit, addig tart ki a pénzem: hat hónapig. Igen, ennyi.”
Háromszáz ügyfélnek felmérte a kockázatot. Magának csak azt számolta ki, meddig bírja. Az elsőt kockázatelemzésnek hívják, és ez volt a szakmája. A második tartalékszámítás: hány hónapig húzza ki valaki jövedelem nélkül. Csak a másodikat végezte el.
Azt viszont pontosan tudni, milyen tanácsot adott volna. Ültess elé egy negyvenhárom éves ügyfelet, aki azt mondja, le akar mondani a teljes jövedelméről, és át akarja képezni magát, kérd tőle a szakmai választ, ne az emberit, és habozás nélkül jön a felelet:
„Azt válaszoltam volna neki, hogy maradjon még.”
Húsz éven át egy olyan rendszerben dolgozott, amelyet azért építettek, hogy az emberek ne vegyenek meg olyat, amit nem értenek – amikor pedig rá került a sor, prospektus nélkül adta el magának a döntést.
A számítás helyét egy kérdés vette át, amelyet évekig hordozott magával, és amely, mint mondja, nem hagyta nyugodni: „Vajon amikor 70 éves leszel, nem fogod megbánni, hogy csinálhattál volna valami mást is az életeddel, de nem adtad meg magadnak ezt az esélyt, vagy nem bíztál eléggé magadban ahhoz, hogy megpróbáld?”
Ez volt, mondja, minden, ami a táblázatot pótolta. „Az egyetlen elemzés, ha lehet így nevezni, ez a kérdés volt, amely valahogy nem hagyott nyugodni.”
Hat hónap
A felkészülés évekig tartott. Szaktanfolyamok és gyakorlás hétvégenként, anélkül, hogy eleinte tudatosult volna benne, hogy valójában erre készül. „Hétvégén nem szórakozni mentem, hanem otthon maradtam, és tanultam, vagy a gyakorlatomat végeztem, vagy egyszerűen nagyon sokat gyakoroltam.”
Táblázat nélkül lépett ki. Ez nem ugyanaz.
A nemzetközi oktatóképzés „valószínűleg valahol 20 000 euró körül került nekem” – mondja: tanfolyamok, repülőjegyek, műhelyek, órák. Ez az ő adata, amelyet kívülről senki sem tud ellenőrizni; a képzést Balin végezte, és a repülőjegyek benne vannak az összegben.
A hat hónapnyi megtakarítás mögött pedig húsz év banki fizetés állt, egy 2008 óta gyarapodó második pilléres nyugdíjmegtakarítás és egy már kifizetett képzés. Az akkori döntéseit vállalja: „Örülök, hogy néhány nagyon jó döntést hoztam, amikor 2008-ban elindult a magánkezelésű nyugdíjpénztár.” Arra a nyugdíjra nem számít – „úgyis keresek majd más pénzt, nem erre a pénzre alapozok” –, de azért figyeli.
A határt maga húzza meg: „Látom a közösségi médiában, hogy idealizálják ezt az életmódot: »Gyerünk, mindenki mondjon fel, és legyünk mind festők meg művészek«. Nem így működik.”
A szakma, amely nem létezik
Nála fiatalabb oktatók ma olyan kérdésekkel fordulnak hozzá, amelyeknek semmi közük a jógához. „Voltak nálam fiatalabb jógaoktatók, hogy úgy mondjam, akik coachingért vagy mindenféle kérdéssel fordultak hozzám: mit csináljak, elvégeztem egy jógatanfolyamot, és most rám zúdult rengeteg probléma a mindennapi valóságból, senki nem jön órára, vagy hogyan szervezzek órákat…”
Van tehát szakma. A román állam papírjain nincs neve.
A Romániai Foglalkozások Osztályozásában (COR) a 3423-as alapcsoport – „testnevelési és szabadidős programok oktatói és koordinátorai” – tizenegy foglalkozást tartalmaz. Sportanimátor. Fitneszoktató. Fitneszedző. Aerobik-fitnesz oktató. Testnevelési oktató. Táncoktató. 2025 óta pedig – amikor az állam tizenkilenc új foglalkozással bővítette a jegyzéket – a pilatesoktató is, saját kóddal: 342311.
Jógaoktató nem szerepel. Sem akkor, sem most.
Ő nem tudott róla. „Nem is kerestem. Nem tudtam. Fel sem merült bennem.”
Az alkalmazotti munkaviszonynak ez nem akadálya: aki munkaszerződést akar, rokon kód alá sorolják – rendszerint aerobik-fitnesz oktatóként, 342304 –, a nagy edzőtermi láncok pedig pontosan ezt a képesítést kérik, a jógadiplomát előnyként kezelve. Az akadály később jelentkezik, azoknál, akik saját adószámmal dolgoznak – vagyis, minden jel szerint, a többségnél. Évi 48 600 lej nettó jövedelem alatt az engedélyezett magánszemély (PFA) nem köteles társadalombiztosítási hozzájárulást fizetni, és ha nem vállalja önként a befizetést, az az év sem nyugdíjpontot, sem szolgálati időt nem hoz. Kiesik a biztosítási időből. Az alacsony jövedelmű évek pedig értelemszerűen a szabadúszó lét első évei.
Nem a jogi forma dönt, hanem a bevallott jövedelem: a 2026-os paraméterek mellett egy nyugdíjpont nagyjából 27 600 lejbe kerül, ugyanannyiba egy alkalmazottnak és egy PFA-nak. Aki megáll a minimumküszöbnél, maga szab határt annak, mennyit gyűjt.
Mennyit lehet keresni
A bankból, mondja, mindenekelőtt azt a szokást hozta magával, hogy beszél a pénzről. „Megdöbbenve tapasztaltam, hogy általában a bankszakmán kívül, ahol normális volt pénzről beszélni, a való világban az emberek kissé vonakodnak a pénzről beszélni. […] Nem kellene szégyellnünk, hogy pénzről beszélünk, és semmiképp nem kellene »pénzecskeként« emlegetni a pénzt.”
Úgyhogy egyenesen megkérdeztem tőle, mennyit kereshet egy jógaoktató Romániában.
„Kereshet valahol 2000 euró és 5000 euró között havonta, attól függően […], hogy vannak-e online programjai, vagy nincsenek, attól függően, hogy mit épített fel.”
A számot nincs mihez hasonlítani, mert senki sem méri. Nincs statisztika a jógából származó jövedelmekről, a romániai fitneszközpontok pedig 2024-ben összesen mintegy 3570 alkalmazottat jelentettek, egy 970 millió lejesre becsült piacon – ami arra utal, hogy a munka szinte teljes egészében a bérlistákon kívül zajlik. A stúdiók a termék árát teszik közzé, nem a munkáét.
Az árak viszont nyilvánosak. Ő tizenkét csoportos órára szóló, 450 lejes havi bérletet kínál, emellett egyéni órákat is, külön díjért. Bukarestben egy alkalom 50–75 lej, egy havi bérlet 280–500 lej.
A 2000–5000 eurós sáv tehát egyetlen, a szakmán belüli forrás becslése marad – és ez a forrás maga is olyan szakmát ír le, amelyben ezt az összeget nem lehet gyorsan elérni.
A szakmáról, amelybe belépett, egyetlen kritikus megjegyzést tesz – egyszer mondja ki, és nem ragozza tovább. „Sajnos a közösség nem túl összetartó. […] Engem is meglepett ez a dolog, azt vártam volna, hogy az ebben a szakmában dolgozókat kevésbé vezérli az ego, és több bennük az együttérzés, és azt vártam volna, hogy összetartóbbak.”
Ami mögötte maradt
Az ágazat, amelyből kilépett, úgy zárult be mögötte, mint egy ajtó.
2025 februárjában az OTP Bank Romániát – ahol 2005 és 2007 között dolgozott – beolvasztotta a Banca Transilvania. A First Bankot, vagyis a korábbi Piraeus Bank Romániát, ahol a két néven összesen több mint tizenöt évet töltött, már 2024 májusában megvette az Intesa Sanpaolo, néhány hónappal a távozása előtt; a márka 2025-ben tűnt el a piacról. 2025 folyamán a romániai hitelintézetek száma harminckettőről huszonkilencre csökkent, a banki szakszervezet pedig novemberben arról számolt be, hogy két év alatt mintegy 5000 bankárt bocsátottak el – ez az elbocsátások száma, nem a nettó létszámváltozás. A teljes létszám a 2022 végi 51 857-ről 2025 júniusára 49 829-re csökkent, a gazdasági sajtó pedig 2026 első negyedévére 46 000 körülire becsülte.
Az önéletrajzában szereplő öt banknévből három ma már nem létezik.
Nem érezte meg előre, mi következik. Abból a részlegből távozott, amely a legjobban teljesített: a Raiffeisen privátbanki divíziójánál a befektetési termékek állománya 2024-ben meghaladta az egymilliárd eurót, a kezelt vagyon pedig az 1,7 milliárdot, 2025-ben pedig – egy évvel a távozása után – a részleg elnyerte az Euromoney díját Románia legjobb nemzetközi privátbankjaként.
A nagyvállalat sem negatív szereplő, és éppen az védi, aki kilépett belőle. „Nagyon hiszek a nagyvállalatban is, mert nagyon jól meghatározott szerepe van a társadalomban, és téged, vállalati alkalmazottként, úgy formál, ahogy a vállalkozói lét soha nem fog. […] A struktúra, amelyet a nagyvállalat ad, egész egyszerűen felbecsülhetetlen.”
Amit nem mond el nekik
A vele egykorú nőknek, akik megkérdezik tőle, hogyan csinálta, egyetlen dolgot mond, újra meg újra: készülj fel. „Ne hozd meg a döntést hirtelen felindulásból csak azért, mert volt egy megbeszélés, amelyen a főnököd rád kiabált, vagy amelyen azt mondtad: »elegem van ebből a mérgező munkahelyi közegből, holnaptól nem megyek be, és jógatanárnő leszek, aki utazik és jógázik, és az életem csodálatos lesz« – mert ez is illúzió.”
Az az ablak, amelyben egy ilyen váltás megtörténhet, hamarabb szűkül be, mint gondolnánk. Romániában a 45–49 éves nők foglalkoztatási rátája 2025-ben 74,0% volt, az 50–54 éveseké 69,6% – mindkét csoport jóval a nyugdíjkorhatár alatt. Az 55–64 éveseknél, ahová a nyugdíjazás utáni évek is beletartoznak, a ráta 47,3%-ra esik.
Amit nem mond el nekik, hogy ne szegje kedvüket, azt az interjúban habozás nélkül kimondja:
„Hogy nem tökéletes, és hogy nagyon nehéz lesz, és hogy lesz nagyon sok pillanat, amikor azt mondod: »Minek kellett nekem felmondanom, jobb lett volna, ha ott maradok, mert pontosan tudtam… és ha a főnök mérgező is, legalább tudtam, mi következik, de a hónap végén megkaptam a fizetést, és könnyebben utazhattam, kiszámíthatóbb volt a számlámra érkező jövedelem«.”
Bejött a hat hónapos számítás?
Rövid válasz – a teljes interjú legőszintébbje:
„Nagyjából, nagyjából.”
A legrosszabb döntés
A legjobb mondata a pénzről nem a pénzről szól. Megkérdeztem tőle, mi a legrosszabb pénzügyi döntés, amelyet olyan embertől látott, akinek minden információ ott volt a keze ügyében. Tíz szóval válaszolt:
„Hogy nem hoz semmilyen döntést. És azt mondja: »várunk még«.”
Ez a mondat azt is leírja, amit ő maga nem volt hajlandó megtenni: hogy minden a kezében legyen a döntéshez, mégis halogasson. Nem halogatott. Csak éppen számolni ő sem számolt.
A mércéit változatlanul magával vitte. „Valahogy úgy érzem, a fegyelmet, a magatartást, a szakmai etikát átvittem a másik területre is, mert ugyanazokat várom el magamtól a wellness világában is: hogy nagyon jó oktató legyek.”
És azt a meggyőződést is, hogy nem a pénz az erőforrás: „A legnagyobb erőforrás a pénzkereséshez, igen, a pénz is az, de ennél is inkább az idő.”
Nyolc nő a matracokon
Öt évvel ezelőtt, ugyanezen a tetőn, nyolc nő ült matracokon, ő pedig előttük.
Akkor még a bankban dolgozott.
Akkor ismertem meg. Nagyon különböző korúak voltak, tizenkét éves lányoktól fölfelé. Csak most tudom, hogy ő már akkor, lassan, elindult a másik oldal felé.
Zene nélkül dolgoztak. Odafent a csend – Bukarest egyik legjellegzetesebb irodanegyedének kellős közepén – olyan mély volt, hogy a fényképezőgépem zárja ipari zajnak hatott. A város fölötti naplemente még ezt a zajt is jelentéktelenné tette.
Most, ugyanezen a teraszon, ugyanabban az időpontban nincs senki. Az óra megy tovább, csak a képernyő túloldalán.
70-nél
Az utolsó kérdés az volt, lenne-e bátorsága még egyszer elölről kezdeni 55 évesen, közelebb ahhoz a mérföldkőhöz, amelyet ő maga jelölt ki.
„Azt hiszem, nagyon függne attól, milyen helyzetben lennék 55 évesen. Ezért tettem meg a lépést 40 évesen, és nem vártam 55-ig, mert fel is tettem magamnak a kérdést: »De vajon 55 évesen ugyanilyen könnyen megtenném, vagy úgy döntenék…«”
De a kérdés, amely kimozdította a helyéből, nem 55-ről szólt. 70-ről szólt, és semmi köze a jógához, a bankhoz vagy hozzá. Mindenkire érvényes, aki meghallja.
„Vajon amikor 70 éves leszel, nem fogod megbánni, hogy csinálhattál volna valami mást is az életeddel, de nem adtad meg magadnak ezt az esélyt, vagy nem bíztál eléggé magadban ahhoz, hogy megpróbáld?”
Egy privátbankár ezt alternatív költségnek nevezné. Ő sehogy sem nevezte. Elment.
<!-- EMBED YT – hangulatklip, a 2026. augusztus 19-i óráról. -->
A hangulatklip 2026. augusztus 19-én készült. A zene eredeti, mesterséges intelligencia segítségével generált. Videó: AdiCoco.com
Az interjú 2026. augusztus 19-én készült, egy észak-bukaresti tömbház tetején, ahol Anca Iftime az óráit tartja. Először 2021-ben fényképeztem le ugyanitt, amikor még hobbiból tanított, és a bankban dolgozott; az abból az évből származó fényképek a saját archívumomból valók, és a képaláírásokban dátummal szerepelnek. A fotók és a videofelvétel saját készítésűek. Az idézeteket saját felvételünkről jegyeztük le, és a román eredetiből fordítottuk magyarra.
A cikk magyar változata gépi fordítással készült a román eredetiből.
Források
- A Romániai Foglalkozások Osztályozása – 3423-as alapcsoport
- Pilatesoktató, COR-kód 342311
- A COR-ba 2025-ben felvett tizenkilenc új foglalkozás
- A 360/2023. számú törvény az állami nyugdíjrendszerről
- A 44/2026. számú törvény – az állami társadalombiztosítási költségvetés
- CNPP – a referenciapont értéke
- Avocatnet – a referenciapont 2026-ban is 81 lej marad
- Román Nemzeti Bank – 2025-ös éves jelentés
- ZF – 49 829 alkalmazott és 3317 bankegység 2025 júniusában
- ZF – 51 857 alkalmazott 2022 végén
- ZF Corporate – mintegy 46 000 alkalmazott 2026 első negyedévében
- Economica.net – mintegy 5000 elbocsátott bankár két év alatt
- Banca Transilvania – az OTP Bank România Banca Transilvaniává válik, 2025. február
- Intesa Sanpaolo – a First Bank felvásárlásának lezárása, 2024. május 31.
- ZF – lezárul az Intesa Sanpaolo és a First Bank fúziója
- ZF – a Raiffeisen privátbanki üzletága meghaladta az egymilliárd eurót befektetési termékekben
- Raiffeisen – Euromoney Global Private Banking Awards 2025
- Eurostat – foglalkoztatási ráták korcsoportok szerint
- Targetare.ro – 9313-as CAEN-kód, cégek és alkalmazottak
- Forbes.ro – a romániai fitneszpiac, 970 millió lej 2024-ben
- Ekam Studio – oktatói tanfolyam, árak
- Bodhi Studio – díjak és bérletek
- World Class România – álláshirdetés, amely a 342304-es ANC-képesítést kéri
