A ciocănești-i hímes házak olyanok, mintha mindig is így álltak volna. Az elsőt 1950 táján díszítették, egy asszony kérésére. Hogy a mintája miként került a község legtöbb házára, az nevekkel és iratokkal követhető.
Az út szélén álló ház fehér, zsindelyteteje és keskeny tornáca van. Minden ablak két oldalán egy-egy barna minta fut fel a falon, olyan magas, mint maga az ablak. Az eresz alatt rombuszokból álló sáv húzódik. A tornác narancssárga korlátján két gyapjúszőnyeg lóg. Az udvaron álló zöld táblán fehér betűkkel ez áll: „Muzeul Țăran Leontina” – Leontina Țăran múzeuma.
2026 tavasza óta a porta egyike annak a nyolc régi falusi háznak, amelyet felújítottak, és Drumul Caselor Tradiționale (A hagyományos házak útja) néven megnyitottak a látogatók előtt. Szinte minden, amit Ciocănești-ről mesélnek, innen indul. Az Aranyos-Beszterce menti falu a „hímes” homlokzatairól ismert: a minták a húsvéti tojásokon és a környékbeli ingeken is megtalálhatók, és az útról nézve úgy tűnik, a szokás ősrégi. Valójában egy emberöltőnyi: mintegy 75 éves. Tartozik hozzá egy asszony neve, egy mester neve és egy helyi tanácsi határozat is.
Egy ház, 1950 táján
Leontina Țăran az anyósától örökölte a házat. Amikor felújította, egy falubeli mestert hívott, Dumitru Tomoiagăt, aki fafaragó, szobafestő és kőműves volt. A történetet ő maga mondta el a Crai Nou napilapnak, amely 2014 augusztusában közölte, és 92 évesnek írta őt: „Együtt választottuk ki és találtuk ki a mintát, aztán megcsináltuk az első »puit« a ház falán.” Ciocănești-en „pui”-nak nevezik a falakon lévő mintákat. A neheze addig tartott – emlékezett vissza –, amíg a mester rá nem jött, hogyan formázza a vakolatot, amely puha volt.
Az évszám nem biztos. A Crai Nou 1950-et ír. Marilena Niculiță, a község muzeológusa egy interjúban azt mondja, „1950 körül”, másokban 1948-at említ, a DoR magazin pedig az 1950-es évek végéről beszél. Korabeli dokumentumot egyetlen átnézett forrásban sem találtunk.
A technika viszont világos, és nem csupán festés. „Sablont készítettek a kívánt mintával, a házakra domborműszerűen cement- és gipszréteget vittek fel, ráhelyezték a sablont, és vésővel faragták ki a cementből” – magyarázta Marilena Niculiță 2019-ben. A szín a végén kerül rá. Közelről látszik: a minta nem a falon van, hanem kiemelkedik belőle. A színek az itteni hímes tojás színei: fekete, piros, sárga, fehér és zöld.
Egy háztól egy községig
Hogy mi következett, azt a mester fia, Gheorghe Tomoiagă mesélte el 2019-ben a DoR magazinnak: „Ő csinálta az első házat, aztán sokan felbuzdultak, és apám már nem győzte a megrendeléseket.” A fiú – saját elmondása szerint – első osztályos korától fent volt az állványon. „Ötödikes koromban csináltam meg egyedül az első népi mintás házat.”
Évtizedeken át így került át a minta egyik házról a másikra. Aztán bekerült a polgármesteri hivatal irataiba.
Ciocănești 1968-ig önálló község volt, akkor Jakobényhez (Iacobeni) csatolták. 2002-ben törvénnyel lett újra község, két faluval: az egyik Ciocănești, a másik Botoș. Polgármestere 2002-től 2012-ig ugyanez a Gheorghe Tomoiagă volt. 2025-ben hunyt el.
2004-ben, az ő mandátuma alatt a község a 39-es számú helyi tanácsi határozattal „múzeumközséggé” (comună-muzeu) nyilvánította magát. Hogy a határozat meddig megy el, az nem világos. A muzeológus szerint azt írták elő, „hogy aki új házat épít, tartsa tiszteletben a helyi építészetet”. A Suceavai Egyetem földrajzi folyóiratában 2020-ban megjelent tanulmány szerint a díszítés kötelezővé vált. A DoR 2019-ben azt írta, hogy ajánlásról van szó, és a polgármesteri hivatal nem köti hozzá az építési engedélyt: 200–250 lejjel jutalmazta azokat a tulajdonosokat, akik az új házukra díszítősávot készíttettek, és festéket adott azoknak, akik a régi házuk színeit frissítették fel.
Hogy ma hány ház díszített, nem könnyű megmondani. A község egyik adatlapja, amely az újraalakulás utáni első években készült, mintegy 300 díszített házról beszélt, 657 lakás mellett. A 2020-as tanulmány csaknem 400-at számolt, 530 háztartásra. A helyi sajtóban a 600 fölötti szám forog; nyilvános leltárt nem találtunk. A minta időközben felkerült a polgármesteri hivatal épületére és az út menti boltra is.
Ugyanezekben az években hímestojás-fesztivál is indult, amelyet 2026 márciusában XXI. alkalommal rendeztek meg, 2007 óta pedig a falunak hímestojás-múzeuma is van.
Múzeum kerítés nélkül
A „múzeumközség” címet a falu maga adta magának. Suceava megye műemlékjegyzékében egyetlen itteni ház sem szerepel. A külső elismerések később jöttek: 2014-ben a „Románia kulturális faluja” cím, amelyet egy egyesület ítélt oda; 2022 végén a helyi érdekű üdülőtelepülés státus; 2023-ban egy hely az ENSZ turisztikai szervezete által rendezett Best Tourism Villages verseny Upgrade programjában.
A falunak van még egy hagyománya, amelynek ismert a születési dátuma, ezúttal az asztalnál. A ciorba ciocăneșteană – amelyben a rădăuți-i csorba csirkehúsa helyett füstölt pisztráng van – mintegy hatéves, és a szerzője is ismert: Artemie atya, a botoși kolostorból. 2023 óta bejegyzett védjegy a román szabadalmi és védjegyhivatalnál (OSIM), és hivatalosan csak a községben szolgálják fel. A története itt olvasható: „A leves, amely nem hagyja el a falut”.
A 2021-es népszámláláskor a községnek 1427 lakosa volt, 43-mal több, mint 2011-ben.
A központi téren III. István moldvai fejedelem (Ștefan cel Mare) szobra áll. A helyi legenda szerint a falu neve a „ciocănari”-tól, a kalapácsos mesterektől ered, akik állítólag a fegyvereit kovácsolták. Az iratok szűkszavúbbak: egy 1775. július 31-i dokumentum egy bizonyos „Ion Ciocan ot Bistrița, de la Ciocănești”-et említ. A mai polgármestert Radu Ciocannak hívják.
Mi volt a homlokzatok előtt
A homlokzatok előtt a völgy másból élt, és hogy miből, az a falu néprajzi múzeumában látható. Az egyik helyiséget gerendákkal bélelték ki, mint egy bányavágatot, a lámpa egy oszlopon lóg. Egy másik falon fekete-fehér fényképek láthatók tutajokról.
Először az arany volt: 1788-ban Balthasar Hacquet természettudós feljegyezte, hogy az Aranyos-Besztercén aranyat mosnak, többek között „Ciocănești-nél”. Aztán a fa következett. A tutajok 1969-ig jártak erre; Vasile Ciocan falubeli tutajos 2009-ben, 81 évesen azt mesélte a Ziarul Lumina napilapnak, hogy reggel hét óra tájban indult, és délután ért Dornavátrára (Vatra Dornei). Végül a mangán jött: 1902-ben egy budapesti társaság kutatásokba kezdett Ciocănești-en, a Colacu–Oița külfejtés pedig egy 2006-os kormányhatározatban szerepel, 2002-es bezárási évvel.
Közben háború is volt. 1915 elején a brassói Gazeta Transilvaniei – Bécsből érkezett hivatalos értesülések alapján – a kozákoknak tulajdonított fosztogatások listáját közölte: „Ciocănești-en szinte minden házat feldúltak.”
Az arany, a tutajok és a mangán sorra a múzeumba kerültek. A homlokzatok az utcán maradtak.
Leontina Țăran házánál a tornác deszkáit egyenként áttörték, kerek lyukakkal és apró nyilakkal. A két szőnyeg úgy fekszik a korláton, mint nagytakarítás napján. A ház múzeum, de úgy fest, mintha laknák.
A fényképek és a helyszíni megfigyelések 2026. június 25-én készültek, egyetlen, déli látogatás alkalmával. Leontina Țăran, Marilena Niculiță, Gheorghe Tomoiagă és Vasile Ciocan nyilatkozatait a forrásoknál megjelölt kiadványokból vettük át, és románból fordítottuk; ehhez az anyaghoz nem beszéltünk velük. Balthasar Hacquet feljegyzését és az 1775-ös dokumentumot Ion Drăgușanul nyomán idézzük; az 1915-ös tudósítást a Gazeta Transilvaniei 1915. január 24. / február 6-i, 18. számában olvastuk. A 2004-es helyi tanácsi határozat szövegét nem láttuk.
Források
- 430/2002. számú törvény Ciocănești község megalakításáról, Suceava megye
- 2021-es népszámlálás – végleges eredmények, Országos Statisztikai Intézet
- 2011-es népszámlálás – eredmények, Országos Statisztikai Intézet
- Műemlékek jegyzéke 2015, Suceava megye
- Ciocănești község adatlapja: a lakások és a díszített házak száma
- 1008/2006. számú kormányhatározat: a Colacu–Oița külfejtés bezárása
- UN Tourism: Best Tourism Villages 2023 és az Upgrade program
- Projektközlemény: nyolc hagyományos porta felújítása Ciocănești-en
- Saghin, Matei, Lupchian: tanulmány a ciocănești-i festett házakról, Georeview, 2020
- Crai Nou, 2014: Leontina Țăran és a hímes házak története
- Interjú Marilena Niculițăval, a ciocănești-i muzeológussal, 2019
- Adevărul, 2025: Marilena Niculiță a ciocănești-i tojásról és az első díszített házról
- DoR, 2019: Ciocănești, a hímes falu
- DoR, 2019: Feszültség és hagyomány Ciocănești-en
- Búcsúbeszéd Gheorghe Tomoioagă volt polgármester temetésén, 2025
- Adevărul, 2014: Ciocănești, Románia kulturális faluja
- A 2022 decemberében elismert helyi érdekű üdülőtelepülések
- Országos Hímestojás-fesztivál, XXI. kiadás, 2026
- Ziarul Lumina, 2009: az Aranyos-Beszterce utolsó tutajosa
- Ion Drăgușanul: A bukovinai települések története – Ciocănești
